Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Ha kinyitod a szádat
megmondom ki vagy.

"Hallgatni arany."
Az elhallgatás néha gyémánt.

Jaj, embernek születtem - százrétű bánat -
és százrétű öröm és millió forma...
Belémzsúfolódott a világ, itt nyüzsög bennem.
Melyiket akarod, válaszd ki magadnak!
Egyre mutass rá, egyszerre csak egyre!
De a többit se vesd el, mert az is én vagyok.

Most vádoljatok: ha meghaltam,
már nem védekezhetek.

Annyira tisztelem a szabadságot,
hogy még magamnak sem engedelmeskedem.

A szerelem olyan béklyó,
amelyet önmaga rak magára az ember.
Rabságáért mégis a másikat okolja.

A tapintat a szeretet bimbós ága.

Hányféle arcot viseltem, amíg saját
arcomat megtaláltam!

A szerelem:
gyönyörruhájú fájdalom.

A felejtés:
kulcs, amivel a múltadat
lezárod.

Az életed:
két fájdalom közé zárt pihegés.

Az álom nem kárpótol a valóságért,
a valóság sem az álomért.
Az elérhetetlen e kettő között
vesztegel.

Ki téged belélegzett
rettenetes világ,
annak a lét, vagy nemlét
nyugalmat már nem ád.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.