Emléke ragyogó, lobogó fáklya...
Villanó parázs volt, hatalmas máglya?
Feledés búja lesz holnapod ára,
hamuvá porlad el tegnapod vágya.

A remény elvesztésével elmúlik a félelem, a remény elvesztésével megjön a beletörődés.

Törpék vagyunk, akik óriások között vergődnek.

A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben, hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.

Nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned.

Hosszú távon az erőszakban nincs remény, az csak egy átmeneti menekülés a reménytelenségből.

Elvesztettem abban az esztendőben minden illúziómat, az emberekbe vetett hitemet, még Isten segítőkészségében, mindenhatóságában is kételkedtem, olyan mély volt a szakadék, amibe zuhantam.

A szív összetörik, ha a reménység langyos áradata már nagyon is eltöltötte, és utána a rideg valóság ront rá!

Azt képzeljük, a hajunknál fogva ki bírjuk rángatni magunkat a boldogtalanságból! Pedig mindössze arra vagyunk képesek, hogy ide-oda tologassuk a különféle nyomorúságainkat!

Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más? De hát nem történik.

Amikor olyan világokról álmodsz, amelyek soha nem léteztek, vagy soha nem fognak létezni, és boldognak érzed magad, akkor feladtad.

A pokol ott kezdődik, ahol megszűnik a remény.

Amikor az embernek azt mondják, hogy rossz a veséje, vagy megnagyobbodott a szíve, és gyógyítani kezdik, vagy azt mondják, hogy őrült vagy bűnöző, azaz: amikor a környezete hirtelen valami okból felfigyel az emberre, akkor az ember már tudja, hogy zsákutcába jutott, amelyből nincs többé kivezető út. Keresi, keresi a kivezető utat, és egyre jobban belegabalyodik. És ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint hogy megadja magát, mert semmiféle emberi erőfeszítés többé meg nem mentheti.

Ebben a világban nem lehet élni, de nincs hová menni.

Fűvel-fával lefeküdtem, igen. Mert, végső soron, úgy tekintettem a nemiségemet, mint valami eszközt, amivel elérhetem, amit mindenki keres: az elismerést, a gyönyört, az önbecsülést, s ami még fontosabb: a szerelmet és a gyengédséget. Ez talán valami beteges dolog?