Az emberek zöme olyan műveletlen, értelmetlen és elfogult, hogy még saját egészségüket, saját létérdeküket sem lehet rájuk bízni.
A kudarc csak akkor csapás, ha az ember beletörődik.
Hirtelen ráeszmélt arra a szörnyű tényre, hogy minden ember a maga útját járja az életben, a saját érdekeit hajszolja, a saját jólétét, a saját élvezetét, a saját kielégülését kergeti. Minden ember csak önmagáról tud, és a többiek nem számítanak, csupán statiszták a saját élete színjátékában. Az ember habozás nélkül csal és lop, gyilkol és pusztít, részvét nélkül feláldozza mások életét és boldogságát a legkisebb érdeke vagy öröme kedvéért is.
Bármit mondjanak is a cinikus emberek, a boldogság belső ügy, egy teljesen szellemi, lelki állapot, mely független minden vagyontól, birtoktól, világi kincstől.
Napokon át rosszkedvű volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit.
Az Egyház mindnyájunknak anyja, vezet bennünket, kóborló zarándokokat, az éjszaka sötétjében. De talán rajta kívül is vannak még anyák. És talán akad egy-egy magányos zarándok, aki egyedül is hazatalál.
Melyikünk képes felfogni az Istent?... Ezt a szót: "Isten", emberek találták ki... ezzel fejezik tiszteletüket a Teremtő iránt. Ha él bennünk ez a tisztelet, akkor... meglátjuk az Istent.
A türelem a legfőbb erény. Utána mindjárt az alázatosság következik.
Az eredményes munkának első feltétele a testi egészség.
A hívei után kell megítélni a vallást.
A világ egyetlen lélegző test, de sejtek billiói alkotják és minden sejt egy-egy emberi szív.
Ha elgondolkozunk rajta, megértjük, miért vagyunk itt a földön, lelkünkbe világít esendő, halandó mivoltunk szomorú tragédiája.
A nők a második nagy változás küszöbén gyakran elveszítik a józan ítélőképességüket.
Rossz hír gyorsan jár.
A karácsonyt bizonyára még a hitetlenek is a legszebb ünnepnek tartják, mert az anyaság ünnepe.