Ha az első felvonásban megjelenik egy puska, a következőben el fog dördülni. Különben nincs ott semmi keresnivalója.

A szó általában, akármilyen ékes vagy mélyenszántó legyen is, csak az egykedvű emberre hat, de nem mindig tudja kielégíteni azt, aki nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan. Éppen ezért az öröm vagy szerencsétlenség legjobb kifejezése többnyire a hallgatás: a szerelmesek jobban megértik egymást, amikor hallgatnak, és a sírnál elmondott forró, szenvedélyes szónoklat csupán a távol állókat hatja meg, a halott özvegyének, gyermekeinek fülében hidegen és semmitmondóan hangzik.

A szenvedés a tökéletesség felé viszi az embert.

Az emberek csak ellenségeikre emlékeznek, barátaikat elfelejtik.

Az emberszeretet olyan bot, amelynek két vége van.

Minden bolond képes szembenézni egy krízissel; a mindennapi élet az, ami felőrli az energiánkat.

A dolog nem medve, nem szökik el az erdőbe.

Szerelem nélkül megházasodni épp oly csúf és férfiatlan dolog, mint misére járni a hitetlennek.

Nehéz dolog olyan nővel élni, akit az ember nem szeret.

Az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.

Sok benne a retorika, de nincs benne logika.

A válságot bármelyik félkegyelmű kibírja - az ember a mindennapos életben őrlődik fel.

Milyen magasztos osztályrész, milyen boldogság a kiválasztottnak sorsa, aki az örök igazságot szolgálja, azok között, kik már sok ezer év óta méltóvá teszik az embert isten országára, vagyis mentesítik az emberiséget sok ezer év harcától, bűnétől, szenvedésétől, ha mindent az eszmének áldoznak: ifjúságot, erőt, egészséget, ha meghalni is készek a közösség javáért!

Élő ember képtelen nem izgulni és kétségbe nem esni, ha látja, miképp megy tönkre ő maga és mások is.

Kolostorba vonulni, ez annyit jelent, mint lemondani az életről, elpusztítani az életet.