Légy türelmes, keresd a harmóniát, ne rágódj tovább az én vagy te, élet vagy halál, feledés vagy túlvilág, most vagy akkor kérdésén, kovácsolj új tervet.

Talán nem a nevetés révén válunk eggyé az istenekkel? Nem csak így tudjuk elviselni az életet, a sok borzalmat, pazarlást, szenvedést itt a földön?

Első szabály: a szegénység betegség. Második szabály: a pénz minden. Harmadik szabály: nem számít, hogyan szerezted, ha egyszer van.

Akik a halál kapujában állnak, az apró dolgokat is mulatságosnak tartják.

Ha az embernek ellensége van, bölcs dolog megismerni a szokásait.

A halál jövő, jelen és múlt, oly tiszta és egyszerű.

Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.

Hiszen az élet csupán harmatcsepp egy harmatcseppben, nem igaz?

Hisz nem törékeny virágszirom-e az ember, amit felkap a szél? Nem csak a hegyek, a tenger, a csillagok és Istennek ez az országa igaziak és örökkévalók-e?

Törpék vagyunk, akik óriások között vergődnek.

Csak a halál árnyékában élve érti meg az ember, milyen leírhatatlanul csodálatos az élet.

A fájdalom leplezése a férfiasság mértéke.

Az embernek az a sorsa, ami, és az élet különben is illúzió.