Igaza van, ha nem akarja kínozni magát azzal, hogy együtt van velem. Nincs már közünk egymáshoz. Az egyszerű társalgás is feszültté vált. Csak a zavart csend és a kielégítetlen vágy egy elsötétülő szobában, ez maradt meg közöttünk.

A legtöbb házasság az elején őszinte, amikor könnyű őszintének lenni. Amikor százszor megesküszik egymásnak két ember, hogy igenis szeretlek és örökké szeretlek, s megesküszik arra, hogy ha pedig egyszer "eljön az az idő, - de az nem lehet! - hogy már nem szeretlek, azt is őszintén megmondom". És mi történik? Mikor a szerelem meghal, akkor kezdődik a hazugság még csak igazán. Egyik fél sem vallja be, hogy bizony kezd hidegedni, hanem előbb apróbb, majd egyre nagyobb hazugságokkal injekciózzák a dolgot. A végső robbanásig.

Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába`...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.

Egyet tanulj meg. Ha egy nő iránt elveszíti érdeklődését a férfi, akkor mindent elveszített.

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.

Mindkét félnek meg kell értenie, hogy a szerelem már elmúlt ugyan, mégsem kell gyűlölnötök egymást, mert nem ti pusztítottátok el azt. Nem is ti teremtettétek ezt a szerelmet, az csak feltámadt, mint a nyári szellő, ti pedig élveztétek a szerelem pillanatait; és segítsetek egymásnak kimászni ebből a gödörből.

Semmi sem történt
mégis elmerült minden
ami mi voltunk.

Szerettük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
- kerestük egymásban.

Szerettem Henriket a magam gyerekes és szertelen módján. De nem tudtam róla semmit. Sem róla, sem magamról. Két év alatt... két rövid év alatt eltékozoltuk a szeretettartalékainkat.

Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem.
Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem.
Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte,
Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.

Én meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazából, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem.

A szerelem eltűnése nem jár feltétlenül együtt a csalódás élményével, jelenthet szabadságot, elfogulatlanságot, derűt és nyitottságot az új tapasztalatok iránt.

Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál,
Aki benne vár engem, az nem te vagy most már.
Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól,
Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.

HA VAN szerelem, és van, megjelenik szegénynél, gazdagnál. Nagy ünnep, semmihez nem hasonlítható, gyönyörű tűzijáték. Majd e szédítő csoda, hosszabb-rövidebb varázslat után, aláhull, eltűnik a sötétben.

Minden tűznek megvan a maga kioltója.