A szerelemben nemcsak a csalódás képessége van meg, hanem a felejtésé is.

Szívem, mely egyre azt dobogta, Rád vár
s közönyt és hallgatást kapott cserébe,
számodra most is nyitva, de ne nézz be,
hisz odabent nem ég a régi láng már.
Ma minden apró árulásodat
jól látom, s hogy hibáztunk mind a ketten,
hányszor hazudtál s én hányszor tettettem,
még sincsen vád és nincsen bűntudat
s egyszerre értelmetlen és üres lett,
ami köztünk történt, hisz nem szeretlek.

Úgy látszik, egy szerelem teljesen el tud múlni. Bár lehet, hogy csak akkor, ha jön utána egy másik szerelem.

Érjen véget
a szerelem, ha már nem tiszta tett,
áttetsző lobogás, mint láng vagy forrás.
Ha üledéke van, mit felzavar
az első olyan pillanat, amelyben
már nem tudunk békésen egyesülni
valami egyszerűben.

Hová lettek szerelmeink?
Hová boldog szép napjaink...
Hervadt mámor, hajunk a szélben
Lopott csókok, vad álmok éjjel
Mindez mivé, hova lett,
Ki mondja meg...

Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly nagyon,
tudatod: nem szeretsz. De
tizenkét oldalon!

Nekem is volt már kapcsolatom korábbi barátnőkkel, és persze az embernek egy kicsit dolgoznia kell, ha az ember vissza akar kerülni a kegyeikbe, na meg a bugyijuk alá.

Az évek során lassan fogyni kezdett az erőm. Ami maradt belőle, az arra kellett, hogy megvédjem magam tőled. Már nem próbáltalak megérteni. Már tudtam, hogy minden egyes szó, minden mozdulat olyan, akár egy aknamező.

A szerelem ugyanis szenzációkra vár, szenzációkat követel s ezeknek az a természetük, ami a csodáknak, hogy nem tarthatnak sokáig. Ezek elmúltával pedig a szerelmes ember méltatlankodni kezd, mert azt hiszi, hogy folytonos csodákhoz van joga, az eddigiek elmúltával tehát körülnéz újabb csodák után. Ezért van az, hogy a szerelem a tartós kapcsolatoknak oly rossz előfeltétele s hogy a szerelmi házasságok oly rosszul szoktak végződni.

Miért száradt ki a folyó, miért?
Gátat vontam rá, hogy enyém legyen,
Ezért száradt ki a folyó, ezért.

Hiába kedves hozzám
hiába vesz virágot
így még jobban fáj ami fájhat -
már régen
nem élem
a saját életem -
egyedül rossz
de ketten nem lehet -
mindennél rosszabb így nekem
mellettem él de nem velem
elnézem: idegen
és nincsen
nincsen
kegyelem.

Ha elmúlik a szerelem
hát elmúlott a szerelem
és lesz belőle szeretet
vagy lesz belőle gyűlölet.

Akár a fájdalom, cikázott rajtam át a boldogság, ha láttalak.
Akár a boldogság, úgy részegít a kín, ha most idézlek, árnyalak.

A könnycsepp megtöri a fénylő múltat,
lelkem őriz, de engedlek tovább.
Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád,
nem akarok várni, menj tovább.