Hogy utálj valakit, ahhoz az kell, hogy megsértsen téged, vagy valami rosszat tegyen neked.

Ne felejtsd el, hogy az első és a legfontosabb dolog, amit meg kell tenned, az a saját belsődben van! Harcolni egy ötletért anélkül, hogy saját magadról elgondolásod lenne, az egyik legveszélyesebb dolog, amit csinálhatsz.

Csak a fájdalom segíti a növekedést..., de a fájdalom a szívből, a mellkasból jön. Aki kiutat keres, vagy visszasír dolgokat, az veszteségre van ítélve.

Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik.

Minden találkozás, minden apró esemény magában hordoz egy jelentőséget. Saját magunk megértése abból születik, hogy hajlandók vagyunk ezeket összefogni, befogadni, s hogy képesek vagyunk bármelyik pillanatban irányt változtatni.

Minden ember életében... csak egy nő létezik, akivel a tökéletes harmónia szintjére tud jutni, s ugyanígy minden nő életében csak egyetlen férfi létezik, akivel teljessé válhat. Az egymásra találás azonban a Sors apró dolgaitól függ.

A fiatalok nem biztos, hogy egoisták, ugyanúgy, ahogy az öregek nem biztos, hogy bölcsek. A megértés és a felszínesség nem az évekhez tartozik, hanem ahhoz az úthoz, melyet mindegyikünk végigjár.

Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.

Sokkal könnyebb a semmitől, mint a fájdalomtól meghalni. A fájdalom ellen fel tudsz lázadni, de a semmi ellen nem.

Különös, de gyakran megesik, hogy életünk fontos személyiségei első látásra egyáltalán nem tetszenek nekünk.

A hazugság, a füllentés elől nem lehet elmenekülni. Vagy talán így jobb. Egy rövid ideig sikerülhet, de aztán, mikor nem várod, újból kivirágzik, s ekkor már nem olyan engedelmesnek, ártalmatlannak tűnik, mint abban a pillanatban, mikor elmesélted, kitaláltad.

A problémák megoldása a mindennapos tapasztalatokból jön. Abból, hogy a dolgokat úgy nézzük, ahogy vannak, nem pedig úgy, ahogy mások gondolják, hogy kéne lenniük. Abban a pillanatban, hogy a felesleges holmikat elkezdjük kidobálni - kitörölni emlékezetünkből mindazt, ami nem hozzánk tartozik, hanem kívülről érkezik -, már jó úton vagyunk.

Minden egyes alkalommal, ha hallom, hogy valaki visszasírja az iskolás éveit, teljesen megdöbbenek. Számomra az egyik legrosszabb periódusa volt az életemnek. Az általános iskola teljes időszaka alatt embertelen harcban álltam az akaratomhoz való hűség - és mindahhoz, amit magamban éreztem; a megvalósítás óhajához, még akkor is, ha úgy képzeltem, hogy nem helyes.

Az út elágazásai mentén más-más utakkal találkozol. Átélni, megismerni azokat vagy sem, csak attól a döntésedtől függ, melyet egy pillanat tört része alatt hozol. Akkor is, ha nem tudod, de választásoddal - hogy követed egyenesen az utat vagy más irányt veszel - gyakran a sajátod és azok létezésével játszol, akik közel állnak hozzád.

A boldogságnak mindig tárgya van. Valami miatt vagy boldog. Egy olyan érzelem, melynek létezése egy külső dologtól függ. Az örömnek viszont nincs tárgya. Létezik benned anélkül, hogy bármilyen megmagyarázható érved lenne. Az ő létezése hasonlít a Napéhoz. Éget, hála a saját szíve tüzelésének.