A díjak addig jók, míg meg nem kapja őket az ember. Addig valami vágykép formában léteznek, bevallva, bevallatlanul. Ha aztán megkaptad, nem nagyon tudsz mit kezdeni velük.
Virágozzék minden madár, de hadd mondjam én meg, hogy melyik dalának az illatát akarom hallgatni.
Mindenki kapja meg a neki megfelelő szellemi táplálékot, aztán, hogy az épít vagy rombol benne, már az ő felelőssége.
A tudás, a megértés még nem elég sem az élet megéléséhez, sem a meghaláshoz.
A visszhangtalanság, az elhagyatottság a legerősebb tehetséget is vissza tudja vetni, vagy gátolni tudja az alkotásban.
Dörög az ég Lezúdul a vihar
ez a nyár még a hiányaival
múlik el S vajon lesznek-e nyarak
melyek visszaadják ami kiszakadt
Valaki látta hogy boldog voltam
saját árnyékomat túlragyogtam
Hirtelen hamvadt el bennem minden
és a minden sem volt túl a nincsen.
Aki egyedül van, csak a
pusztulással számol. A sajátjával. De
szeretnék valakié lenni. Csak más az emlé-
kezetem. Nem tudok rugalmasan felejteni.
Jó lenne senkit se szeretni már
főleg hogy tudom az időm lejár
s nem törni össze aki mást szeret
helyettem - engedni hadd menjen mehet.
Ősz van. A lombok még az ágakon
kinek panaszoljam el a bánatom
Ki érti meg hogy minden mondhatatlan
A semmi ágáról is leszakadtam.
Lehet az is hogy már nem élek
Talán ha élnék gyűlölnélek.
Romló testben hasadt lélek
nem szeretnék már jó se lenni
túl sok élni másban összetörten.
Háttal ülök rég magamnak
előttem részeg pohár táncol
kihagy a szívem mert megütöttem
a keselyű miért köröz fölöttem.
Ahogy közeledsz
nő bennem a félelem
egyszer odaérsz.
Lehetett volna
jobb de más nem lehetett
mint amivé vált.