A lelkileg jó közérzet az érzelmek talaján jön létre, nem az értelem síkján.

A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké. Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot.

Szeretni valójában annyit tesz, hogy képesek vagyunk ébren, érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni.

Áruk vagyunk a szerelem emberpiacán. Áruk a lányok és asszonyok, amikor, "kicsinosítják magukat", hogy lemérjék vonzerejüket, és a férfiak, akik státusszimbólumokkal hivalkodnak, hogy megmutassák gazdasági erejüket.

Aki boldog akar lenni a szerelemben, annak két dolgot kell száműznie gondolkodásából, először a félelmet, hogy nem szeretik eléggé, másodszor annak igényét, hogy birtokolni akarja szerelme tárgyát, mint holmi anyagi javat.

Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerű, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható.

Aki szeretni tud, annak mély meggyőződése, hogy van értelme az életnek. Aki nem tud szeretni, a jólét, a fogyasztás, a Mallorcán eltöltött szabadság, a zöldövezeti ház és a jacht ellenére boldogtalannak érzi magát.

Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

A szerelem képessége nem jelenik meg önmagától, amikor megérnek a nemi szervek, bár sokan ezt hiszik; úgy vélik, hogy a nemileg érett ember automatikusan a szerelemre is képes.

Csak akkor vagyok valóban szabad, ha tudok egyedül lenni anélkül, hogy magányosnak vagy elveszettnek érezném magam.

Az igazság az, hogy létemben egyedül, tehát önmagam vagyok. Amikor megszületek, egyedül vagyok, amikor fájdalmat érzek, az az én fájdalmam, az öröm az én örömöm, a félelem az én félelmem, a boldogság az én boldogságom. Amikor meghalok, egyedül vagyok; akkor is meghalok, ha húszan vagy akár többen állnak szobámban.

A szerelem eltűnése nem jár feltétlenül együtt a csalódás élményével, jelenthet szabadságot, elfogulatlanságot, derűt és nyitottságot az új tapasztalatok iránt.

Nemegyszer hangzik el az a feltételezés, miszerint a féltékenységben lemérhető a szerelem foka, vagyis minél féltékenyebb valaki, annál szerelmesebb. Ez természetesen tévedés. Minél féltékenyebb valaki, annál inkább tulajdonorientált, egoista a beállítottsága, és énje a legkevésbé sem erős, hanem éppen ellenkezőleg, gyenge. Ha partnerünk új szerelemmel fordul egy másik ember felé, azt személyes sértésként és énünkre gyakorolt befolyásként értelmezzük.

Az élet halad egyik pillanatról a másikig. Az egyik percnek el kell múlnia, hogy a másik maradéktalanul kibontakozhassék. Az élet sohasem mozdulatlanság, nem feltartóztatható és konzerválható. Az élet szépsége, boldogsága és értelme a változás.

A szerelemnek minden pillanatban újból létre kell jönnie. Ha véget ér a nap és lefekszünk aludni, nyolc óra múlva felébredünk, és új nap kezdődik. A szerelem eltűnt. Az éberség új folyamata következik, a szerelemnek újból meg kell születnie.