Élő ember képtelen nem izgulni és kétségbe nem esni, ha látja, miképp megy tönkre ő maga és mások is.

Átszakadt a gát, és pillanatnyilag egymillió köbméternyi fájdalom árasztja el miattam a világot, de legalább most már nem csak bennem van az egész.

Az igazi mély bánatnak nem kell részvét, könnyebb azt egyedül elviselni.

Csak azzal törődnek sokat az emberek, aki más, mint ők.

A mások öröme és fájdalma mindig egy kicsit színház nekünk, páholyból nézzük, és nem gondolunk arra, hogy minket is néznek. Az érzések nemcsak belső erejükkel hatnak ránk, hanem még erősebben megnyilatkozásuk külsőségeivel is; ahhoz, hogy igazán együttérezhessünk valakivel, be kellene hunynunk a szemünket és bedugnunk a fülünket a csúnya hangok, vigyorgó arcok, ügyetlen mozdulatok, szerencsétlen pózok és ostoba megjegyzések elől.

Rájöttem, hogy a legtöbb boldogtalan ember, nők is, férfiak is hajlamosak az egocentrizmusra, s amikor valaki együtt érző érdeklődést tanúsít irántuk, mindig többet és többet akarnak. Rászoknak az együttérzésre, és zokon veszik, ha másnak is jut belőle.

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!

Vannak esetek, amikor hallgatni jobb, mint bármiféle együttérzést nyilvánítani.

Ha megvan a kellő együttérzés, minden ember és állat öröme és fájdalma a miénk is.

A szánalom megköti az embert, leigázza, rabságba ejti.

Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő
bánatos macikáknak mosolyra áll
majd attól a szája
ha rájönnek
hogy a szeretet jegyében
hamarabb melegségre találnak
mint a hajléktalanok bárhol a világon?

A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstűl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet!

Magadra húznád a fájdalmát, mint a ruhát, de azt nem lehet. Senki szenvedését sem vehetjük magunkra.

Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!

Valami képessége mindenkinek van. Van, aki megérzi a földben a vizet. Vagy a fémeket. Van, aki átlát a tárgyakon. Van, aki szeretni tud egy másik embert. Csupa titok. Képesség. Nekem is van. Néha összerándulok emberek előtt. Meg kell állnom. Szeretnék beszélni velük. Rögtön, kertelés nélkül, a leglényegesebbről. Arról, ami történik velük. Mindig megérzem, ha egy ember válság előtt van.