Csak nagy főnökök, nagy varázslók és nagy harcosok vétkezhetnek nagyot.
Aki nem tört vesztedre fegyverrel, azt ne akard elveszíteni fegyver által!
A férfi, még ha senki sem látja, akkor sem pottyant könnyet... lenyeli a bánat minden cseppjét.
Ha ismernéd az emberi szív titkát, azt is tudhatnád, hogy gyakran olyankor gúnyolódik az ajkunk, mikor szégyelljük mutogatni lelkünk sebeit. Gúny és könny bújócskázó testvérek! A sírni szégyenlő gúnyolódik, amíg sokan látják, de ha magában marad, könnyei előtörnek.
Születni, emberül élni, s megbékélt szívvel halni a legboldogabb sors.
Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol...
Jó volna csak fogni a kezedet és érezni, hogy mit gondolsz, mit látsz ott, ahova nézel, és ahova én hiába nézek, mert talán úgysem látok semmit.
Sohase félj, ha valahol egyedül maradtál, sőt inkább szoktasd magad az egyedül való elmélkedéshez, amely minden bölcsesség talpköve! Egyedül lenni nagyon emberi, mert ne feledd: egyedül születtünk, s mikor meghalunk, egyedül halunk meg, nem jöhet velünk senki...
Rossz az, aki rosszra gondol; de ostoba, aki jót vár, mikor tanácsosabb a rosszra számítania.
Az igazi mély bánatnak nem kell részvét, könnyebb azt egyedül elviselni.
Az emberek között ne az isteneik, hanem cselekedeteik szerint tegyél különbséget. Keresd a tisztaszívű, igazságot kereső és békességre törekvő emberek társaságát, akinek szívében nem irigység és gonoszság miatt van nyugtalanság, hanem a dolgok igazi rendjének kutatása miatt. Ezek az emberek a világ világító fáklyái, az ő fényeik felé igazítsd te is életed útját.
Légy a két látó szeme az én távolba látó lelkemnek, és úgy írd le, amit láttál: a tengert, a földeket, a népeket, hogy olvasván, behunyt szemmel úgy lássam ezt a csodálatos, sokszínű világot, amint neked megadatott látni.
Amit beszélünk, azt elhordják a szelek, ami írva van, az megmaradhat örök időkre.
Egyszóval, édes fiam, az istenek nem teszik a rendet biztosabbá, sem az embereket jobbakká, csak a félelmet és a rettegést növelik a szívünkben. Szabadulj meg az elmúlás félelmétől, amint bölcs emberhez illik, és megszabadulsz az istenektől való rettegéstől is.
Én sohasem kerestem a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat! Nem én, soha az életben! Én mindig csak azt néztem, hogy mi az, ami kellemes nekem. S törekedtem azt meg is szerezni magamnak.