Soha ne akarj linkelni egy linknek.

Rájöttem, hogy a legtöbb boldogtalan ember, nők is, férfiak is hajlamosak az egocentrizmusra, s amikor valaki együtt érző érdeklődést tanúsít irántuk, mindig többet és többet akarnak. Rászoknak az együttérzésre, és zokon veszik, ha másnak is jut belőle.

Ez új élmény volt: együtt lenni egy nővel, akit kedvelek. Kedvelek? Nos... akivel együtt akarok lenni. Nem kellett társalognivalót kieszelnem. Neki se. Nyugodtan hallgathattunk együtt.

Bizony, írva vagyon, hogy csak a lélek szenvedése és nyugtalansága által nyerjük el az igazi megváltást és a bocsánatot bűneinkért.

Az első szabály: akkor hazudj, ha muszáj. És ha tudsz, maradj olyan közel az igazsághoz, ahogy csak lehet, és hazudj nagyon egyszerűt.

A jog, uram, jégtükör. Aki sietni próbál rajta, többnyire lassabban ér célba.

Soha nem törődöm bele harc nélkül egy visszautasításba.

Képtelen voltam a rámenősségre; szégyenlős, bizonytalan, gyámoltalan magatartásom szemmel láthatóan valamiféle együttérzést váltott ki, s ennek hatására az emberek azt gondolták: segítsünk ezen a fiún. Így aztán ugyanazzal a módszerrel arattam sikert, mint amely a nők meghódításában segítségemre volt: az egész világ az ölébe akart venni.

Ha szép nőt látok, az első reakcióm általában a kétségbeesés. Annyira elérhetetlennek, távolinak, idegennek tűnik számomra.