Azt hihetnénk, hogy az irracionális viselkedés legfőbb oka, hogy az érzelmek elhomályosítják az ítélőképességünket. Noha az érzelmek valóban szerepet játszanak, mégsem a legfontosabb tényezők.

Valahányszor ellenállunk annak, hogy rosszat tegyünk, legközelebb könnyebb lesz ellenállni. És valahányszor jót teszünk, legközelebb könnyebb lesz jót tenni. Ezzel a módszeres gyakorlattal az emberek olyan lényekké formálhatják magukat, akik spontán módon helyesen cselekszenek, és spontán módon kerülik a rosszat.

Mivel kimondatlanul állandóan valamilyen értéket tulajdonítunk az emberi életnek, irracionális azt állítani, hogy nincs pénzben mérhető értéke, még akkor is, ha az emberek többsége túl finnyás ahhoz, hogy ezt beismerje.

Jóllehet abban senki sem téved, hogy mit akar, abban tévedhet, hogy valóban boldogítja-e, ha eléri, amit akar.

Elég nagy a távolság aközött, amit az emberek a saját cselekedeteikről gondolnak, illetve aközött, amit valójában tesznek.

A világ igen bonyolult hely, és a véletlen nagy szerepet játszik a történések alakításában.

Amint az érzelmek birodalmába lépünk, nincs sok értelme racionalitásról beszélni.

Mindenki ismeri a szólást, miszerint "statisztikával mindent be lehet bizonyítani", ez azonban csak akkor igaz, ha a statisztikát rosszul, nem megfelelően használják.

Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!

Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!

Az orvosi kezelés csaknem olyan szolgai módon divatfüggő, mint a női öltözködés.

A racionális döntés nem jár minden esetben a legjobb eredménnyel.

Óvakodjunk attól, hogy egy olyan magyarázat befolyásoljon bennünket, amelyet a saját meggyőződésünk megtámogatására alakítottunk ki!

Ha újabb adatok ismeretében meggondoljuk magunkat valamivel kapcsolatban, az az erő, és nem a gyöngeség jele.

Senkinek sincs mindig igaza, egyesek viszont mindig tévednek.