A háború teli van szenvedéssel, bánattal és kétségbeeséssel. Azt gondolnánk, ezek a gyötrő érzések részletes leírást igényelnek, de valójában minél nagyobb a szenvedés és minél erősebb a kétségbeesés, annál fölöslegesebbé válnak a szavak.

Se a gonoszságnak, se a jóságnak nem kellenek szavak. A gonoszságnak azért, mert a rejtőzködést és a sötétet kedveli, a jóságnak pedig azért, mert nem szívesen dicsekszik tetteivel.

A szapora szóáradat gyanakvást ébreszt bennem. Jobb szeretem a dadogást, a dadogásban hallom az egyenetlenséget és a nyugtalanságot, az erőfeszítést, hogy az illető megtisztítsa a szavakat a salaktól, a vágyat, hogy a bensőjéből adjon át valamit.

A szavak vasmacskaként rögzítik az emlékezet csónakjait, amelyeket másként szétszórna a vihar.

Férfiakkal mások a kölcsönhatások. Ők inkább kijelentenek, mint kommunikálnak. Többet beszélnek, mint amennyi jár nekik.

Az ember nemcsak a szájával hallgat vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is.

Az a roppant szakadék tátongott közöttük, amely két embert sokszor elválaszt egymástól, pedig egyetlen kimondott szó talán bőségesen áthidalhatná. De az emberek Bábelnél elfelejtettek beszélni.

Amikor együtt vagyunk valakivel, és egyikünk sem szólal meg, a csönd egyszer csak kínossá válik, feszültté és elviselhetetlenné.

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

A kommunikáció a házasság sikerének gyökere, melyből erős frigy fejlődhet ki, a kommunikáció hiánya pedig az a szikla, amelyen a hajó zátonyra fog futni.

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

Olyan dolog igazi barátnak beszélni, mint télen nagyon jó tüzet rakni, amiből nem marad pernye, csak meleg. Többet ér, mint egy ágyban tett szerelmi vallomás, mert akkor csak az íz teszi őszintévé a férfit, meg is bánja legtöbbször.

A világ csak azért van tele kimondott szavakkal, hogy alattuk jobban elrejtőzködhessék az elhallgatott, és zajgásukba vesszen a titok, ami az emberek s dolgok mögött van.

Vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött.

Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgy is untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van.