Az élet a bölcsek álma, az ostobák játszmája, a gazdagok komédiája, a szegények tragédiája.

Erős, mint a halál, a szerelem... kemény, mint a pokol, a féltés; parazsa tűzparázs, Isten lángja.

Szelíd szemed, mint a galambpár, dús fürtjeid szökellő kecskenyáj; fogacskáid mint hófehér juhok, mik a folyóról jöttek úsztatásról; mind ikret ellett, nincs közöttük meddő. Karmazsin szalag az ajkad, s a beszéded méznél édesebb.

A befejezés, még ha a legörvendetesebb is, szomorú akkord. A kezdet, még ha a legszomorúbb is, jobb, mint a legörvendetesebb befejezés.

Minden jó úszó a vízbe fúl.

Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!

Szerencsével minden sikerül, nem kell hozzá sem ész, sem ügyesség. Ellenben, ha Isten őrizz, nem kedvez a szerencse, akkor óbégathatunk, ahogy akarunk, ha megpukkadunk is, annyit használ, mint a tavalyi hó.

Amíg élünk, amíg csak egy erecske lüktet a testünkben, ne veszítsük el Istenbe vetett bizalmunkat!

Az Isten, ha akarja, egy szempillantás alatt úgy megfordítja a sorsodat, hogy minden zugban csupa fényesség lesz körülötted.

Igaz, hogy az ima nem szalad el, mint a kecske, de azért mégiscsak el kell mondani.

Hiszen azt mondják terólad, hogy igazságos és kegyes Isten vagy, miért jut hát egynek minden, a másiknak semmi? Miért adsz az egyiknek vajas zsemlét, a másiknak csak gondokat?

Isten az atyánk. Ő igazgat minket, mármint hogy odafent ül, mi meg itt lent gürcölünk.

A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, hogyne tévedhetne az ember, amikor csak egy nyelve van.

A legjobb lónak is kell ostor, a legokosabb embernek is jó tanács.

Ha egyszer nincs szerencséje valakinek, akkor annak minden visszájára fordul.