Szelíd szemed, mint a galambpár, dús fürtjeid szökellő kecskenyáj; fogacskáid mint hófehér juhok, mik a folyóról jöttek úsztatásról; mind ikret ellett, nincs közöttük meddő. Karmazsin szalag az ajkad, s a beszéded méznél édesebb.
Szerencsével minden sikerül, nem kell hozzá sem ész, sem ügyesség. Ellenben, ha Isten őrizz, nem kedvez a szerencse, akkor óbégathatunk, ahogy akarunk, ha megpukkadunk is, annyit használ, mint a tavalyi hó.
Hiszen azt mondják terólad, hogy igazságos és kegyes Isten vagy, miért jut hát egynek minden, a másiknak semmi? Miért adsz az egyiknek vajas zsemlét, a másiknak csak gondokat?