Tulajdonképpen minek vesződni? Minek vesződni azzal, hogy iskolába küldjék a serdülőket? Az agyukban úgy zsonganak a hormonok, hogy senki nem várhatja el tőlük, hogy megtanuljanak egy olyan bonyolult rendszert, mint a számításos eljárás, vagy a vegytan, nem is beszélve a francia nyelv vad szövevényéről.

A nagyszerű dolog a könyvekben az írott szó megbízhatósága. Az ember változhat, és az is változik, ahogy olvas, de a könyv ugyanaz marad.

Egyetlen igazán becsületes ember sem akar meggyőzni másokat a becsületességéről. Az igazán becsületes emberek jóformán észre sem veszik, hogy azok.

A tánc arról szól, hogy kivel fogsz táncolni. Ki fog felkérni? Ki fog igent mondani? Kinek leszel kénytelen igent mondani? A tánc szörnyű, mert egyszerre áll hatalmában boldoggá és rettentően boldogtalanná tenni az embert.

A művészek úgy festenek, ahogy ők látják a világot.

Egy anya szeretete oda megy, ahol szükség van rá.

Akadályverseny-pályának látta az életet. Az ember lassan lépked, figyel, hova teszi a lábát, és közben összevissza csúszik a terep, és potyognak, vagy robbannak dolgok, esetleg mindez egyszerre. A katasztrófák lesújthatnak baleset, gyilkosság, földrengés, betegség vagy válás formájában.

Férfiakkal mások a kölcsönhatások. Ők inkább kijelentenek, mint kommunikálnak. Többet beszélnek, mint amennyi jár nekik.

Austen alakjai és dialógusai ma is humorosak, nem úgy, mint Shakespeare viccei, amelyeken csak azért mulat az ember, mert Shakespeare írta és tartozunk neki ennyivel.