Ha valaki azon van, hogy mederbe fogja a vitát, az emberek eltérnek a tárgytól, s egyre újabb és kínosabb dolgokkal hozakodnak elő.

Ha egy beszélgetés során még az előtt vágunk közbe, hogy a helyzetről teljes képet kapnánk, máris érvek és ellenérvek sorozatába keveredünk - és hibát követünk el. Amikor túl korán reagálunk, gyakran szem elől tévesztjük a probléma lényegét.

Mindenről KELL TUDNI beszélni, de nem feltétlenül KELL BESZÉLNI is mindenről.

A beszélgetésnek csak akkor van igazából értelme, ha türelmesek vagyunk a szavakhoz, a beszélgetéshez. Szakítsunk időt egymásra!

Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.

A szavak nemcsak alakítják a történelmet, szavak hatására történni is szoktak események, sőt a szavak a valóságot is kifordíthatják.

Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit.

Jaj, csak soha ne
hallanám, hogy mit mond Más
egy Harmadikról!

Vannak kérdések, amelyeket nem teszünk fel, mert félünk a választól.

Ha furfangosan forgatod a szót, ha képes vagy érzelmi húrokon játszani, akkor szinte bárkit bármiről meggyőzhetsz. Tanulmányozd a politikusokat, többségük pontosan ugyanezt teszi.

Ha tíz ember beszél, az nagyobb zajt kelt, mintha tízezer ember hallgat.

A szó igazsága nem ejt foglyokat, mert mindent elnyel, és mindent bizonyít.

Röviden és homályosan fogalmazzatok!

Mit segít a panasz? Semmit. És mégis kénytelen az ember legalább panaszkodni, mert ha ki nem beszéli magából azt a sok feszültséget, amit az élet ma ad, akkor megőrül.

Vajon nem áldás-e, hogy itt vagyunk egymásnak? Azért élek, és önök is azért élnek, hogy szavainkkal betöltsük a teret.