Mindennek alapja a gyermek. Azért kell ennünk, hogy a testet fenntartsuk a gyermek javára. Azért kell a föld összes problémáiban részt venni, hogy a létet kedvezővé tegyük a gyermek számára. Az élet alap-problémája tehát a gyermek: ahogy a növény csak azért él, hogy magvakat hozzon.

A költők iránt, úgy látszik, akkor érdeklődik a világ, mikor azok ébresztőt fújnak: de ha felébredtünk, akkor már a napi dolgok izgatnak.

A háború mindent elpusztít, s csak a béke termel.

Hogy mi a szerelem, azt nem tudom: de azt nem is nekem kell tudnom, hanem a fajnak, a létezésnek.

A lélek titkainak birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.

Mindig a háború az, ami felszítja és kicsiholja a népek legmagasabb erőkifejtési képességét, csúcsteljesítményre viszi a népi erőket.

Az egyén, széthullva magános tételekre, valóban "vihar a pohár vízben" - az egész emberiséget képviseli, de mégiscsak a tengeren van az igazi vihar, és az emberiség nagy tömbjei produkálják a gigantikus cselekvéseket.

Mindenkinek a feleség az élet legnagyobb problémája.

A szerelem lelki életet élő embernek egyáltalán nem való.

Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.

A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.

A jányok sokkal jobban szeretnek olyan fiút, akit frissibe ismertek meg, mint akit hosszasan látnak. Mert a jány egy perc alatt meg tud szeretni valakit, és akkor úgy viseli magát hozzá, mintha egész életükbe egymásé volnának, mert ő nem a régi életre gondol, azt ő elfelejti, hanem a jövő életre, amit vár.

Az író költ: ez az ő cselekedete.

Minden írás líra, a szenvedő szív gyötrelme.

A háborúban sok mindent megszokik az ember, amiről nehéz osztán idehaza leszokni.