Jobb egy olyan létra alján állni, amire föl akarsz mászni, mint egy olyannak a közepén, amire nem.
Kétféle ember létezik: az egyik felnőttként is képes gyermekszemmel nézni a világot, a másik nem.
Lehet, hogy a halál nem találomra válogat, hanem Isten akarata szerint a gyengéket viszi el a csapatból.
A legtöbb jóslat nem válik valóra. Talán nem is baj.
Végtelen lendülettel és elhatározottsággal vagyunk képesek szembeszállni bármivel, ami a méltóságot vagy az igazságot fenyegeti.
A világ mindenütt ugyanolyan, csupán lényegtelen eltérések mutatkoznak a különféle helyeken elszenvedett szörnyűségek között.
Ha még egyszer az életben szerelmes leszek, nem fogom vesztegetni az időt. Azt hittük, fiatalok vagyunk, bőven ráérünk még igazán szeretni. Szörnyű dolog így gondolkodni. Nem szabad így élni, várni a szerelemmel.
Vannak barátaim, akiket illetően arra jutottam, hogy nem jó barátok, mert több bajt okoztak nekem, mint amennyi örömöt szereztek, így hát módot találtam, hogy jobban elhatárolódjak tőlük. Most ugyanígy gondolkodom Istenről, a hitemről, mint korábban ezekről a barátaimról. Isten jelen van az életemben, de nem függök tőle. Az én istenem nem megbízható isten.
A tekintélyvesztés borzalmas dolgokat művelhet egy férfival.
Akkora átok ül rajtam, hogy minden ismerősömre árnyékot vet, vagy csak túl sok embert ismerek?
Nincs magányosabb érzés, mint amikor a gondosan begyakorolt felajánlkozást kapásból visszautasítják.
Vajon nem áldás-e, hogy itt vagyunk egymásnak? Azért élek, és önök is azért élnek, hogy szavainkkal betöltsük a teret.
Mindennap, vagy amilyen gyakran csak tudod, írd le, hogy mit akarsz. Így valahányszor összezavarodsz, vagy irányt tévesztesz, elég belepillantanod ebbe a naplóba, és máris eszedbe jut, hová akarsz menni, és mit keresel.
Ritka a sima, jól időzített búcsú, amilyet az ember remél.
A kívánság feladata, hogy jobbá tegye az életünket, és a világot, még akkor is, ha csak egészen kicsit.