Függőségek nem azáltal jönnek létre, hogy levegőre van szükségünk a légzéshez, vízre az iváshoz, gyengédségre a lelki békéhez stb. Ezek nem függőségek, hanem emberi szükségszerűségek. Ám amint elképzeléseket gyártunk arról, hogy hogyan, ki vagy mi elégítse ki ezeket a szükségleteket, egy "stratégiával" élünk ahelyett, hogy átélnénk azt a csodát, hogy az élet maga gondoskodik szükségleteink kielégítéséről, ha készek vagyunk érezni, megnevezni és felvállalni őket.

Én én vagyok. Te pedig te vagy. Bár nem mindig vagyunk egy véleményen, de szeretjük és tiszteljük egymást.

Ha egy család folyton a konfliktusaival foglalkozik, gyakran kiéleződik a helyzet. Ha azonban azzal foglalkozunk, hogy a család mindezek ellenére összetart, arra biztatjuk a családtagokat, hogy idézzék emlékükbe a rég elfeledett pozitív kapcsolatokat.

Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.

A tudatunk önálló erő. A segítségével befolyásolhatjuk a dolgokat bizonyos mértékig, és ez a mérték folyamatos gyakorlás során állandóan nő. Ha nem tudnánk befolyásolni dolgokat, értelmetlen lenne minden erőfeszítés. Csak tanúk lennénk a Világ című nagy színdarabban.

A szeretet irdatlan erő, amely mindent képes átváltoztatni, amit megérint. Úgy tudjuk edzeni a szeretetre való képességünket, hogy gyakoroljuk, miként tudunk a lehető leginkább megmaradni a szeretetben minden élethelyzetben, amelyben részünk van. A toleranciától az elfogadáson át eljutunk a szeretet átváltoztató erejéhez.

Ha egyelőre nem is tudunk változtatni a sorsunkon, a jelen pillanatban pozitív hozzáállást alakíthatunk ki magunkban sorsunk iránt. Aztán kinyílik ez az ajtócska, és hirtelen megállapítjuk, hogy nyitott kapuk vannak ott, ahol korábban falakat sejtettünk.

Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben.

Aki ma elvet egy gondolatot, az holnap cselekedetet arat, holnapután szokást, általa pedig a jellemet, végül pedig a sorsát, a végzetét. Ám a szabad választás a miénk, mi határozzuk meg, mit akarunk teremteni.

Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.

Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével eltűnik a virág.

Az egyik bölcs mondás szerint a szavaknak három esetben van létjogosultságuk: ha segítenek vagy gyógyítanak, ha köszönetet fejeznek ki, és ha áldanak.

Aki nem lépett rá a felismerés útjára, az a szenvedéseiből tanul. Amikor már elege lesz a szenvedésből, akkor felismeri, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy szenvedései véget érjenek.

A problémák az élet becsomagolt ajándékai - az ajándék a fejlődésben rejlik, amelyen átmegyünk, ha "kicsomagoljuk" a problémát.

Az élet egy örökös premier.