Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.
Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.

Ne terheld túl magad azzal, hogy elhamarkodottan akarsz szembenézni egy helyzettel, de állj készen arra, hogy egyedül irányíthasd a dolgokat.

Aki nem képes megállni a saját lábán, tudat alatt azt mondja, hogy nem is akar megállni rajta.

A játék kezdetén mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk - a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőnkből. Ilyen lépés például a bosszankodás - ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük az életünket.

Naprendszerünk ideális példája a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszernek. Egyik bolygó sem akarja átvenni a Nap szerepét, mindegyikük hűséges marad önmaga természetéhez, mégis tökéletes összhangban működik a többiekkel. Egyiküknek sem kell áldozatokat hozni, nem kell megtagadnia önmagát, nem kell felemás eredménnyel kecsegtető kompromisszumokba belemenniük. Mindegyikük éppen olyan, amilyen. És az emberi kapcsolatok is éppen ilyen harmonikusak lehetnek.

A fény szeretet nélkül keménnyé és dogmatikussá tesz minket. Csoda, ami körülöttünk történik, ha szeretni kezdjük a környezetünket és a többi embert, olyannak, amilyen.

A meditáció többet jelent annál, mint hogy egy fa alatt ülünk, és álmodozunk. A meditáció a legnagyobb tudatosság. A meditáció azt jelenti, hogy érzékeljük, miféle gondolatok, érzések, koncepciók, hittételek érintenek meg minket, és felismerjük, hogy van egy "üresjárat", egy választás, és hogy nem kell törvényszerűen mindenre reagálnunk.

Minél többet követelünk meg önmagunktól, vagy minél többet követel tőlünk mindenkori feladatunk, annál inkább a meditáció erőforrására vagyunk utalva, a szellem és lélek mindig megújuló összebékülésére. És minél nagyobb igényeket támaszt velünk szemben egy feladat, s hol felizgat és magasba emel, hol kifáraszt és leteper, annál könnyebben megeshet, hogy elhanyagoljuk ezt a forrást. Mint ahogyan hajlamosak vagyunk testünket és testünk ápolását elhanyagolni, ha belemerülünk valami szellemi munkába.

Néha sok a látszólagos lehetőség is, amelyek olyan körülhatároltak, hogy beléjük bonyolódhat az ember. A kulcs gyakran abban rejlik, hogy hiányzik valami, amit nem mondanak ki. Ezért ilyenkor fontos, hogy megvizsgáljuk a képtelenségeket, és keressünk egy utat, amely elvezet a nyomok nélküli fennsíkról.

El kell hagynunk a kitaposott ösvényeket. A normális szabályoktól való eltérés sok embert megijeszt. A világ nagy kreatív tehetségei iránti csodálatunk arra csábított minket, hogy elfelejtsük, minden ember tud énekelni, táncolni, játszani, gondolkozni és kreatív lenni.

A kreativitás az a képesség, hogy a gondolkodás eddigi keretein túlmenően gondolkozzunk, és felfedezzünk szokatlan, sőt néha zseniális megoldásokat.

Alapvetően mindig abból indulunk ki, hogy minden zseniális megoldás egyszerű. Mi emberek, mindig a primitívből a bonyolulton át jutunk el az egyszerűhöz. Így építettünk tutajt, alkottuk meg a turbinás gőzhajót, és így fedeztük fel a szörfdeszkát. Sok esetben arról ismerjük fel a zsenialitást, mint kreativitásunk csúcsát, hogy kihunyt a gondolkodás bonyolultsága, és helyette egy egyszerű, sugárzó megoldás emelkedik ki a semmiből.

Bátorság és gyakran lélekjelenlét kell ahhoz, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és azok szerint cselekedjünk, elsősorban akkor, ha az értelem másik megoldást vár, vagy attól félünk, hogy csalódást okozunk másoknak a cselekedetünkkel.

Ha azt kérdezed: - Hol a helyem ezen a világon?, akkor tedd fel magadnak a kérdést: - Kinek van helye a szívemben? Ha azt kérded: - Hol találok szeretetet?, azt javaslom: Légy szeretet!

Felismerem, hogy felelős vagyok azért, hogy hogyan látom a történetemet. Hogy teljesen más érzékelések jönnek létre bennem, ha beállítom a fókuszt. Minden sejtemmel érzem, hogy mindent megkaptam, amit lehetett, mert mindenki azt adta nekem, amit tudott.