Senki nem folytathatja a félbehagyott vagy félbemaradt életét másban. Szerethet másokat nagyon - hozhat óriási áldozatokat - figyelheti, segítheti a másikat örömmel-aggódással, de nem költözhet bele - nem keverheti össze homogén vegyületté a két különböző lelket. Tisztelni kell a különvalóságot.

Talán igazuk van az optimistáknak: minden rossz szülhet valami jót.

Nincs csúnya nyelv. Csak csúf és ostoba gondolatimitációk vannak, amelyeket szegény megalázott nyelv kénytelen-kelletlen közvetít. Mert a nyelv is lehet kiszolgáltatott.

Nemcsak akkor kell törődni valakivel, ha beteg, vagy nagy bajban van... hanem akkor is, ha a másik történetesen egészséges - akkor is oda kell rá figyelni, folyamatosan.

A szerelem tükör, amelyben meglátod a legszebb, de legtitkosabb orcádat.

Az embereket érteni kell. Nem pedig megváltoztatni. Hiábavaló gyötrelem.

Meg kell tanulnod bizonyos dolgokat ahhoz, hogy emberként állhass a talpadon. Amit nem tudsz elkerülni, megkönnyítheted, ha önként adod át magad. Ne várjuk meg, hogy a sors kényszerítsen: ennyi a szabadság. Az átélés, a hogyan szabadsága...

Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre.

Talán nem kéne mindenáron arra törekedni, hogy te alakítsd a világot... talán hagyni kéne, hogy most már a világ hasson rád. Csak úgy egyszerűen, hétköznapian, befogadni.

A szerelem nem érdem kérdése.

Aki egyszer hibásan lépett, és ezzel a lépéssel magával rántott, még sántává is tett egy vakot, nem állhat föl, nem porolhatja le a nadrágját úgy, hogy a vétleneket a porban hagyja.

Vágyunk az otthonosság érzetére, ahol mindenkinek joga, hogy sérelmeit és álmait, véleményét elmondhassa, s ugyanakkor kötelessége, hogy a másikat meghallgassa. Ehhez szükséges az az akarat, ami a mérleg serpenyőjének mindkét oldalát felszabadítja, s ránk bízza, a súlyt melyik oldalára helyezzük.

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.

Amire a szerelem nem képes, mert zavaros ösztönök piszkolják, azt a barátság - a csupa tiszta indulat - megcselekedheti.

A szorgalom nem erény, ha a romboló szorgalmas, az ész nem érték, ha a szellem még felelőtlen és a csók sem gyönyörűség, ha nincs már benne a lélek varázsa.