Egy társ az éjszakában - akármilyen idegen is - az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.

A szökevény sose szabadul a rendőrségtől való félelmétől, még álmában sem, még akkor sem, ha nincs mitől félnie.

Ha menekül, kétségbeesett és veszélyben van az ember, megtanul hinni a csodában. Különben nem élné túl, amit túl kell élnie.

Egy centiméter üzlet többet ér, mint egy kilométer műveltség.

Minden katona tudja, hogy a századparancsnok hiába van tele a legjobb szándékokkal; ha az altisztjei úgy akarják, mégis tehetetlen. Hasonlóképpen a leghaladóbb gondolkodású miniszter is mindig hajótörést szenved, ha ellene fordul a titkos tanácsosok reakciós tömege.

Az asszonyban mindig van valami a gyerekből, az ember nem tud igazán haragudni rá.

Egy-két egyedül otthon töltött nap szörnyen lerontja az olyan embert, aki a lövészárokból jön.

Butának születni nem szégyen. Csak bután meghalni.

Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.

Beszéddel ugyan nem lehet a világot megváltoztatni.

Kevesek hősiességéért túlságosan drága ár milliók nyomorúsága.

Talán csak azért van mindig újra meg újra háború, mert egyik ember sohasem tudja egészen átérezni azt, amit a másik szenved.

A szerelem a legdörzsöltebb madárkát is visszahúzza a fészkébe... az állam javára és híveinek örömére.

A pénz nem szereti a fényt.

Minden megszokássá válik! Csak a tulajdon halálunk nem.