Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.

Szerelmünk megfest
Élettársunk formálgat
Barátunk néz és lát.

Soha nem szabad rátaposni emberekre azért, hogy előbbre juthassunk, de át lehet lépni rajtuk, ha útban vannak.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van, maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.

Csak azok érezhetik meg szívünk titkait, akiknek a szíve úgyszintén titkokat rejt magában.

Eddig úgy tekintettelek, mint egy kis fiatal, puha, gyönge állatkát, amit a tenyerem melegével védek minden rossztól, én vigyázok rá, én gondoskodom róla. Most viszont... mintha te lennél egy meleg palást, vagy sátor, vagy védelmező kupola, ami alá bebújhatok, összekuporodhatok és megnyugodhatok az oltalma melegében.

Nem vagyok normális! Nem vagyok tökéletes! Nem akarok hibátlan lenni! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!

Aki megért téged, közelebbi rokonságban van veled, mint bármelyik édestestvéred.

Szeretem az embereket, szeretem a családomat, a gyerekeimet, de a bensőmben van egy hely, ahol magányosan élek, és ahonnan te pótolod soha ki nem fogyó forrásaidat.

Vannak olyan nagy emberek, akik társaságában mindenki kicsinek érzi magát. Viszont az igazán nagy emberek társaságában mindenki nagynak érzi magát.

Minden el nem fogadott áldás átokká válik.

Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.

A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.

Egyetlen érintés felér tízezer szóval.

A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.