Csak a reggel pecsételi meg azt, ami éjjel történik, mert a napvilágnál derül ki, mi helyes és mi nem.
Az égiek azért helyezték önmagunk szeretetét minden más fölé, hogy az ember minden csapás ellenére élni akarjon. Ha önmagunk szeretete csorbát szenved, más szeretetnek sincs helye, és ha önmagunk szeretete túlságosan is megsérül, az ember inkább a halált választja, márpedig ez az égi törvények ellen való.
A fiatalok nem tudnak eleget ahhoz, hogy megfontoltak legyenek, ezért megkísérlik a lehetetlent - és újra és újra megcselekszik, nemzedékről nemzedékre.
A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.
A valódi életbölcsesség abban van, hogy a mindennapokban észrevegyük azt, ami csodálatos.
Szeretem az embereket, szeretem a családomat, a gyerekeimet, de a bensőmben van egy hely, ahol magányosan élek, és ahonnan te pótolod soha ki nem fogyó forrásaidat.
Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.
Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni és talán még jóvá is tenni.
Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet. A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel, pedig igazán csak az töri össze a szívet, ha elvesszük tőle az álmokat - legyenek azok bármilyen álmok.
A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.