Az igazán jó kapcsolat a kölcsönös fejlődésről szól. Úgy próbálunk egymással élni, hogy közben hagyjuk a másikat kiteljesedni. Ha két ember valóban szereti egymást, akkor köztük nincs helye korlátozásnak. A tiltás egy kapcsolatban a saját gyengeségünk beismerése. Egyszerűbben fogalmazva: kudarc.

A túlzott alázat zsarnokságot szül, a gyengeség és megalkuvás önzést eredményez.

Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.

A bánat jól elvan magában, örömeinket viszont csak akkor élvezhetjük ki utolsó cseppjükig, ha van kivel megosztanunk őket.

Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal - mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.

Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.

Aki szeret, szeresd! S öleld meg naponta!
Mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el! - nem ő a hibás.

Nehéz megmondani, kik ártanak többet: az ellenségeid rosszindulatból, vagy a barátaid - a legjobb szándékkal.

A hízelgőket nem becsüljük, de szeretjük, a szókimondókat nem szeretjük, de becsüljük.

A félelem jobban összeköt, mint a szeretet vagy akár a gyűlölet, és jóval gyorsabban működik.

Nem sikerült ma hidat verni a szomszédainkhoz? Nagy baj. De ha holnap nem fog többé árok elválasztani, akkor híd se kell majd. A holnap mindig ma kezdődik.

A személyes ragaszkodás olyan luxus, amit csak azután engedhetsz meg magadnak, ha minden ellenséged elpusztítottad. Mindaddig mindenki, akit szeretsz, túsz, gyengíti a bátorságod és rontja az ítélőképességed.

Ami a tudomány számára a kétkedés, az a személyes élet számára az irónia.

Most már tudom, hogy az ember nagy tettekre képes. De ha nem képes egy nagy érzelemre, akkor nem érdekel engem.