Magyarországon az az igazán elfogadott ember, aki két országgal arrébb ezt bebizonyítja. Akkor elkezdik itthon is elhinni, hogy ha ez Lichtensteinben megfelel, akkor nekünk is jó.

Nem vagyok tanult ember - sem láma, sem tudós, aki a vallás dolgairól vitatkozni tud. De érzem, hogy a földön elég hely van minden hitnek és minden fajnak, minden nemzetnek.

Valami, aminek, ha tetszik, ha nem,
a része vagy, feltartóztathatatlanul és egyre
sebesebben száguld a kikerülhetetlen felé.
Próbáld meg a szabályaid (mértékeid?) közt
tartani, rendezni legalább a saját
gondolataidat, érzéseidet, képzeletedet,
önuralommal, tiszta fehérneműben
várni a várhatatlant.

Mindannyian bonyolultabbak vagyunk, mint régen. Úgy érzem, hogy sokkal igényesebbek és óvatosabbak lettünk. A nőknek és a férfiaknak egyaránt egyre magasabbak az elvárásaik, ez pedig néha túl nagy nyomást jelent, mivel nem mindig van meg minden a partneredben, amit szeretnél. Meg kell tanulnunk elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, és élvezni azt, hogy mindannyian másképp fejlődünk. Éppen ezért meg kell tanulni elfogadni azt, hogy a pároknak alkalmazkodniuk kell egymáshoz.

Törekedj arra, hogy olyannak láss egy embert, amilyen az valójában.

Előítéleted a saját illúziódból és elszigeteltségedből fakad, ez a gyűlölet mélyen önmagadban lakik és a saját összeomlásodtól való félelem táplálja.

Sokkal könnyebb boldogulni a világban, ha el tudod fogadni más normáit. Nem csak azt fogadod el természetesnek, ami a közvetlen környezeted, legyen az a szülő, család, vagy akár az országod.

Kedves Társadalom! Lennél szíves megengedni nekem, hogy az legyek, aki vagyok, anélkül, hogy saját címkéidet raknád arra, mit látsz? Muszáj nekem azoknak a normáknak megfelelnem, amit te alakítottál ki számomra, hogy azokhoz tartsam magam? El tudod fogadni ama egyszerű tényt, hogy én alkalmatlanságok, képtelenségek sokféle fajtájának a kombinációja vagyok?

Minden, minden a világunkban az életet kívánja, óhajtja, ugyanakkor a halállal kell mindennek megalkudnia.

Szülőidnek s tanítódnak legjobban adsz hálát,
Ha megteszed mit mondanak s fogadod tanácsát.

Végül is abban vagyok kénytelen folytatódni, aminek legszívesebben teljesen hátat fordítanék.
Ezt nevezik az élet gyakorlatának.

Amikor a fül soha nem hall dicséretet, a szív egy idő után elveszíti a késztetést a próbálkozásra.

Még a nehéz időszakok is részei az életednek. Ha elfogadod, hogy megtörténtek és túllépsz rajtuk, végső soron hozzáadódnak a tapasztalataidhoz, amelyek bölccsé tesznek.

A világot nem lehet "legyőzni". Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem.

Azt, hogy jómagam gyakran skatulyázok be másokat, abból gondolom, hogy számomra nyilvánvaló, amikor velem teszik meg. Mind megmérettetünk egymás szemében.