Ha az ember kiáll a kirakatba, ne csodálkozzon, ha ruhákat aggatnak rá.

A bölcs ember belátja, vannak határok és elfogadja, amikor nincs tovább.

Amikor már tudjuk
hogy végleg vesztettünk
akkor győztük le a hamis tudatot
és ezért mondhatjuk felszegett fővel
hogy
végre igazat szóltunk
és nem hazudtunk.

Az ember a legjobb barátait igyekszik az összes nyavalyájával együtt elfogadni, hiszen ezért vagyunk a legjobb barátok.

A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy az ember elfogadja önmagát úgy, ahogy van, az ellentmondásaival együtt.

Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható.

Sírni fogunk, vérezni, vágyni és szeretni, és találunk gyógyírt a halálra. Mi magunk leszünk a gyógymód. Mert azt akarjuk.

Hogy egy elv diadalra jusson, le kell győznie egy másik elvet.

Egy sikeres kapcsolat záloga az, hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret.

Amíg ő él, jól van és boldog ezen a világon, én is megtalálom a magam boldogságát, még ha nem is mellette.

Egyedül a szeretet tudja jóváhagyatni velünk az igazságtalanságot.

Nem számít, hogy tévedett a részletekben, hogy a munka, aminek az egész rövid életét szentelte, egy hajítófát sem ért. Az a fontos, hogy ő hitt benne. És kiderült, hogy lehetséges. Látta a jövőt. Tudta, hogy az ember halhatatlanná válik.

Halálom előtt negyedórával még életben voltam. Ez elég volt a dicsőségemhez. De e dicsőségnek már vége. Igazi bölcsességem az, hogy tudom, negyedórával a halálom után már nem leszek életben.

Az egyedüli lehetséges szabadság a halállal szembeni szabadság. Az az igazán szabad ember, aki a halált olyannak fogadja el, mint amilyen, egyszersmind a következményeit is elfogadja - vagyis az élet hagyományos értékeinek felforgatását.

Az örökkévalóság nem jelenti azt, hogy az ember elfelejti a veszteségeit. Csak elviselhetőbbé teszi őket.