A fogadalmakkal csak a baj van. Ha nem bírja betartani az ember, az a baj, ha be tudja tartani, akkor pedig az. Szóval nem fogadok meg soha semmit.

A nőnek nem a legjobb kell, hanem pont az, amit a fejébe vesz.

Minél nagyobb ember vagy, annál inkább megengedheted magadnak a szerénységet. Akinek mérhetetlenül sok pénze van, már nem jár a legdrágább autóval, mert pontosan tudja, hogy a boldogság távolról sem ezen múlik. Nálunk is az vesz Rolls-Royce Phantomot, aki egy olyan klubba akar tartozni, ahol valójában senkinek sincs ilyenje, pedig százat is vehetne a pénzéből.

Sajnos a jó dolgok ilyenek, sokáig készülünk rá, izgulunk miatta, de a nagy izgalomban sajnos elfelejtjük megélni. Mire feleszmélünk, már a fényképeit nézegetjük.

Az esküvő fura műfaj. Még nem találkoztam olyannal, aki másnap ne azt mondta volna: "Mintha egy perc lett volna az egész."

Ha bármi olyat ajándékozunk, amiben időt szánunk a másikra, sokkal nagyobb értéket képvisel majd, mint bármi, ami pénzbe kerül.

A művész rémálma, ha semmilyen. Annál még az is jobb, ha nagyon rossz, mert akkor legalább valamilyen.

Mi a jó színész és a rossz színész közti különbség? Ha a rossz felmegy a színpadra, nem történik semmi. Aztán bejön a jó, és vele együtt egy egész világ.

A színpadi embernek óriási a felelőssége. Mert kiáll a többiek elé, és megkapja a közönség lelkét. Amivel két dolgot tehet: elsinkófálja, vagy egy estén át táplálkozik belőle, és megsokszorozva visszaadja. Így később még több energiát kap, amiből még jobban tud táplálkozni. Ez a művész és közönsége közötti energiaáramlás törvénye. Ha nem működik, abba egy kicsit mindenki belehal.

A zenekar dolga, hogy olyat tegyen a közönségével, amire a legkevésbé sem számít.

Az ember a legjobb barátait igyekszik az összes nyavalyájával együtt elfogadni, hiszen ezért vagyunk a legjobb barátok.

Az esküvő az első biztos jele annak, hogy megöregszünk és meghalunk.

A művészek mind kicsit furcsák, kicsit bolondok. Ha nem lennének azok, nem látnák máshogy a világot, és nem imádnánk őket ezért.

Az a zenekar, amelyik csak van, de nem zenél, az olyan, mint a szél, ami nem fúj. Vagyis valójában nincs is.

A protokoll betartása és az udvariasság nem valamiféle fellengzős viselkedés, hanem mások tisztelete legalább annyira, hogy nem hozzuk őket kényelmetlen helyzetbe.