Csak azokat az érzéseket tudjuk elengedni, amelyeket bevallottunk magunknak.

A kritika elviseléséhez, netán hasznosításához elegendő bölcsesség az ég legnagyobb adománya.

Nehéz a magunk emelte piedesztálról szétnézni, és elismerni, hogy mások legalább olyan fontos és érdekes dolgokat csinálnak, mint mi.

Légy önmagad. És tiszteld a másikban, hogy ő is önmaga. Csakis akkor szerethetsz igazán. Ha nem így szeretsz, az nem találkozás, hanem karambol.

Az igazán bátor ember elismeri a többiek erejét.

Ha az ember nem vár semmit, akkor mindent könnyebb elviselni.

Ha nem tudsz legyőzni valamit, tarts vele.

Mi csak robotolunk, sablonosan élünk, és egyből ferde szemmel nézünk arra, aki egy kicsit is máshogy csinál valamit, mint az átlag.

Ahelyett, hogy folyton a hibákat keresnénk, lássuk meg magunkban a szépséget. Nézzük magunkat olyan szemmel, ahogyan az őrangyalunk lát minket. Lássuk meg a bennünk rejlő kincset, együttérzést és szeretet!

Olyan előadó még nem született, akit mindenki szeretne.

A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalában nem lehet kijavítani.

Nem kell elfogadnunk egymás hitét... de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben hinni szeretne.

Ha a legértékesebb elvesztése ily könnyen pótolható mással, úgy a határozottságod az önfegyelmed talán nem is olyan nagyon csodálatra méltó.

Tanultam egy új közmondást: ne várj körtét a tölgyfától. Az élet számtalan helyzetet hordoz magában, és néha-néha belecseppenünk. Ilyenkor vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, vagy várjuk a körtét, a sült galambot.

Ha nem vagyok elfogadó másokkal, magammal sem vagyok az.