Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerűbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni.

Más, ha valakit szándékosan becsapunk, vagy ha olyan biztosak vagyunk a tényekben, elképzelésekben és a bennük rejlő lényeges igazságban, hogy a részleteket elhanyagoljuk... ez, barátom, a különösen becsületes emberek sajátos jellemzője.

A szándékos hazugság és a közönyből fakadó pontatlanság között néha nagyon nehéz különbséget tenni.

Sosem hazudtunk egymásnak, épp csak nem mondtunk minden áron igazat.

Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.

A legtöbbet magunknak hazudunk életünk során.

A féltékeny ember általában csak az első hazugságot ejti meg szándékosan, a többi már sodorja magával, szinte észrevétlenül.

A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek között.

Egy értelmetlen tetoválás
írásjegyeiről azt hazudni,
hogy örök szerelem.

Az első hazudság szüli a másodikat; a második a harmadikat, az utolsó hazudság szüli az igazságot.

Az arcom egy hazug térkép volt, amit apa kedvéért rajzoltam, hogy elégedett legyen velem, mert neki csak a tökéletes volt elég jó. Egy hazugság, ami anyát is megnyugtatta, mert így könnyebb volt elhinnie, hogy én boldog leszek, ha ő nem is.

Félünk, hogy szívünket feltárva elárulnók az igazságot s ezzel megbántanánk valakit, félretesszük hát ezeket a gondolatokat s engedjük, hogy a társalgás céltalanul hányódjék-vetődjék hétköznapi tárgyak körül. Némelykor meg éppen színházat játszunk és sóhajtozunk, vagy kiáltozunk, hogy gondolatainkat eltakarjuk, úgyhogy fülünk, szemünk, szájunk és orrunk nem a miénk többé s haragunk, örömünk, nevetésünk és megbotránkozásunk nem őszinte. Ez a társadalom megállapodott szokása s nem lehet változtatni rajta.

Inkább hazugság, ami gyógyít, mint igazság, ami ront, és akkor is igazság marad, ha nem mondják ki.

Önmagunk vállalása híján még a szembenézésig sem juthatunk el, inkább becsapjuk önmagunkat. És az ember olyan könnyen hazudik önmagának, nem kell félnie a leleplezéstől.

Soha ne nevezz hazugnak másokat, hacsak nem vagy egészen biztos a dolgodban.