Az igazi szeretet fájdalommal jár. Önfeláldozással.

Ti, halandók kapva kaptok a túlélés minden lehetőségén. Az életeteket a halál határozza meg, és ahányszor szembesültök vele, erősebbek lesztek. Tanultok belőle, mélyebbek lesznek az érzéseitek. Ostobán hangzik, de az, hogy nem haltok meg, tesz titeket elevenebbekké.

Félelem, árulás, harag és kétségbeesés: ezek a legerősebb érzések, a többi halvány árnyék csak.

Az ember sosem tudhatja, mikor jön jól az eltitkolt információ.

Lehetek egyáltalán egyszerre két ember - egy jó és egy rossz -, vagy muszáj lesz összemosni őket, és a végén egy jó ember leszek, aki a gonosz szüntelen kísértésében él?

A szerelem azt jelenti, hogy rátalálsz valami annyira nagyszerűre, annyira szükségesre, hogy az fontosabbá válik, mint a saját céljaid, mint a saját életed. Nem azért, mert anélkül nincs értelme az életednek, hanem mert egy olyan értelmet ad az életednek, amellyel az nem bírt addig.

Néha azért nehéz beszélni, mert nincs mit mondani, néha azért, mert túl sok a mondanivaló.

A sorozatgyilkosok általában - illetve lényegében mindig - a saját kényszerük rabszolgái. Azért ölnek, mert muszáj nekik, nem bírják megállni.

A saját kezedben van a végzeted, és mindig te hozod meg a döntéseket.

Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Ők határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket.

Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.

Ahol a logika elbukik, a bűntudat még győzhet.

A barátság normális dolog. Ha vannak barátaim, nem lehetek őrült.

Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.

Ha nem tudod megismerni az igazságot, éld át a lehető legnagyszerűbb hazugságot, amit csak képes vagy kitalálni.