Senki sem érzi át, milyen gyönyörű dolog utazni, míg haza nem érkezik és le nem hajtja a fejét a régi, ismerős párnájára.

A jó utazó nem tudja, hova tart, és a tökéletes utazó nem tudja, honnan jött.

Az elégedettség titka: nem sajnálni, ami nincs. Értékelni, ami van.

Félünk, hogy szívünket feltárva elárulnók az igazságot s ezzel megbántanánk valakit, félretesszük hát ezeket a gondolatokat s engedjük, hogy a társalgás céltalanul hányódjék-vetődjék hétköznapi tárgyak körül. Némelykor meg éppen színházat játszunk és sóhajtozunk, vagy kiáltozunk, hogy gondolatainkat eltakarjuk, úgyhogy fülünk, szemünk, szájunk és orrunk nem a miénk többé s haragunk, örömünk, nevetésünk és megbotránkozásunk nem őszinte. Ez a társadalom megállapodott szokása s nem lehet változtatni rajta.

Ha képes vagy arra, hogy egy tökéletesen haszontalan délutánt tökéletesen haszontalan módon tölts el, megtanultad, hogyan kell élni.

Semmi sem számít annak, aki azt mondja, hogy semmi sem számít.

A nők szerint a titok vagy túlságosan nagy ahhoz, hogy egyedül hordozzák, vagy túlságosan kicsi ahhoz, hogy érdemes volna megőrizni.

Végy egy darab agyagot,
Nedvesítsd meg, lapogasd meg,
S formáld ki belőle tenmagad és engemet.
Aztán törd, zúzd össze a két kis szobrot,
S tégy egy kis vizet hozzá.
Formáld újra a te képedre, meg az enyémre.
Akkor az én agyagomban van egy kevés belőled,
A te agyagodban van egy kevés belőlem.
Semmi sem választ el bennünket többé.

Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem.