Azt mondják a gyakorlott hazug ért leginkább a megtévesztéshez. Pedig a gyakorlott megrögzött hazudozó többnyire csak önmagát téveszti meg; legkönnyebben annak a hazugsága talál hitelre, aki egész életében igazmondó volt.

Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között.

A gyerek azért kezd el hazudni, mert attól fél, hogy ha megmondja az igazat, elfordul tőle a szülő, a tanár vagy a barát. De ha nem fordul is el, legalább megbünteti. Olyan, mintha arra szocializálnánk egymást otthon és az iskolában is, hogy valamiféle homogén színházat játsszunk. Mindenki játssza meg azt, akinek lennie kellene, de senki se legyen önmaga, még véletlenül se. Aki önmaga, arról megvan a véleményünk.

Aki szerelmet hazudik, kegyetlenül megfizet majd buta önzéséért. Az életed az egyetlen, ami a tiéd: ha áruvá teszed, áruvá is lesz, tárggyá. Meghalsz, mielőtt meghalnál.

A hazugságok két alapvető fajtára oszthatók föl: kegyes hazugságokra és kegyetlen hazugságokra. A kegyetlen hazugság az, amelyről tudjuk, hogy hazugság. A kegyes hazugság önmagában nem valótlan, de elhallgatja az igazság lényeges részét. Ami persze nem teszi igazabbá vagy megbocsáthatóbbá, éppoly káros, mint a másik fajta.

A hazugságok olyanokká válnak, mint a szappanbuborékok, és köröznek körülöttünk. Amikor a szemünk elé érnek, eltorzítanak valamit, elferdítik a képet. De mi továbbra is úgy teszünk, mintha ott sem lennének, abban a reményben, hogy majd maguktól eltűnnek. Van viszont, hogy a szappanbuborékok márvánnyá keményednek, és akkor nem lehet már tovább színlelni.

A környezeted alkalmazkodik ahhoz, amit hall. Ha most megalkotsz egy világot és jót hazudtál, a környezeted a legnagyobb örömmel emlékezik úgy, mintha tényleg az történt volna.

A politikai bölcsesség megköveteli az igazság bizonyos fokú módosítását, tetszetős tálalását, vagyis céljaink ügyes leplezését.

Ha az ember kellően koncentrál, egész hihetően hazudik önmagának.

Az igazságot se vidd túlzásba; nincs ember, akinek egy nap leáldoztával ne lett volna többször is oka hazudni.

Nem bántok senkit, nem csapok be senkit, és nem hazudok, mert azt nem szeretek. És gyűlölöm a hazug embert, én ezt nagy luxusnak tartom, mert előbb-utóbb mindenkiről kiderül, és akkor minek? Ez hitelvesztés.

A halál peremén álló léleknek nincs ideje hazugságokra.

Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.

Nincs kényelmetlen kérdés, csak hazug ember.

Azokból lesz a legjobb hazudozó, akik általában igazat beszélnek.