Hazugság a megtévesztési szándékkal előadott valótlanság.

Hazudnunk kell, mert elvárják tőlünk, mert nemigen viselik el az igazságot, és mi sem viseljük el önmagunkat minden ellentmondásunkkal együtt. Hazudnunk kell, mert félünk az igazmondás következményeitől.

A legjobbak is hazudnak,
olykor szóval, olykor tettel,
s igen gyakran élvezettel.

Néha kevésbé vagyunk szomorúak, ha becsap valaki, akit szeretünk, mint hogyha nem csap be.

- Lehet becsület egy hazugságban, ha... jó cél érdekében mondja az ember?
- Azt hiszem, az a hazugságtól és a céltól függ.

A féligazságok többet érnek a szemenszedett hazugságoknál.

Részeg ember nem hazudik, ami a szívén, az a nyelvén.

Aki az igazság ellen harcol, nem válogathat az eszközeiben, és egyre mélyebbre merül a hazugság és a rágalom útvesztőjébe.

Ami igaz, többnyire megelégszik saját erejével. Nem akar soha többnek látszani önmagánál. Ismeri határait, megnyugtató végességét. A hazugnak viszont minden kellene. Színpad, villanófények, mellékutak, kedvező széljárás minden égtáj felől, de mindenekelőtt annyicska igazság, amennyivel gond nélkül félre tud vezetni bárkit.

Nincs nagyobb kockázat, mint az őszinteség. A hazugság a puhatestűek mészváza: tartást ad, gerincet pótol.

A legjobb hazugságok tartalmaznak néhány morzsát az igazságból is, legalább annyit, hogy elgondolkodtassák a hallgatót.

A köznapi hazugság és képmutatás közepette csak a könyörtelen igazság teheti jobbá az embert.

Gyakran csak azokban a hazugságokban van igazság, amelyeket nem mondunk ki.

Vannak olyanok, akik tudják, hogy hazudnak, de a hazugságot szükségesnek tartják a beszélgetéshez: úgy szép a mező, ha rozs van rajta, a beszéd meg úgy, ha hazugságtól tarka.

Hazugságokból mindig marad vissza valami, mert olyan szempontot kínált, amelyből valóban létező igazságokat lehet felfedezni.