Miért keressek csodákat a papíron, amikor saját magam éltem át őket a való életben?
Időnként az igazság olyan bizarr, hogy lábujjhegyre kell állnod, és erőlködni, hogy felérd ésszel.
Ha valami olyasmit próbálsz utánozni, amit a moziban láttál, akkor az nem működik. Például megpróbálkozol egy biciklis mutatvánnyal, vagy felugrasz a levegőbe a gördeszkáddal. De nagy ritkán, amikor a legkevésbé várod, valami egyszer csak összeáll.
A múlt soha nem hal meg igazán és temetődik el.
A férfiak szeretnek keménykedni, csakhogy egy férfi soha nem tud igazán lóvá tenni egy nőt, még akkor sem, ha száz évig él.
A szeretteink nem hagynak el minket. Egyszerűen csak eltűnnek a szemünk elől egy időre, de várnak ránk... az árnyékok között.
Amikor nincs racionális válasz, el kell fogadnunk a tébolyultat.
Ijesztő, hogy a múlt milyen gyorsan utol tud érni.
Mindnyájunknak megvannak a magunk sötét titkai, amelyeket el akarunk rejteni a nagyvilág elől.
A legcsekélyebb meghátrálás is erőt ad az ellenségnek, és senki sem tudhatja, hogy milyen kevés elég a kényes egyensúly felborulásához.
A világ tele van aljas, szívtelen szarháziakkal! Fontos, hogy elszámoltassuk őket. De sose felejtsétek el, lehet, hogy ti magatok is lehettek olykor aljasok, szívtelenek. Úgyhogy mindenekelőtt mindig magatokkal számoljatok el!
A világ mindnyájunkat meggyötör valamilyen módon, de magunknak is könnyen árthatunk. Ha követed a sorsodat, jó esélyed van rá, hogy megismerd az igaz boldogságot. Ha viszont elrejtőzöl előle, sohasem leszel elégedett az életeddel.
A legtöbb ember életében eljön egyszer az idő, amikor elhatalmasodik rajta a félelem. Ettől azonban nem válik gyávává. Azok a gyávák, akik semmit sem tesznek, amikor a félelem pusztulással fenyegeti őket. Amikor a szükség úgy hozza, szembe kell nézned a félelemmel. Ha így teszel, megeshet, hogy nem éled túl, de ha meghalsz, legalább nem gyáván távozol a másvilágra.
Nem élhetünk örökké a múltban, nem válhatunk az emlékeink rabszolgáivá.
Ki a hős, ha nem az, aki lemond mindenről egy másik ember javára?