Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Én nem bánom, hogy dolgoznom kell, ha egyszer muszáj. De azt fogom csinálni, ami nekem tetszik, és azért fogok dolgozni, hogy jussak valamire. Itt úgy érzem magam, mintha pókhálóban vergődnék.
A játszma szabadságokból, korlátokból és célokból áll.
Játszmák csak akkor fordulnak elő, amikor "egy szándék szembenállása egy szándékkal", "egy cél szembenállása egy céllal" van.
A hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed.
Minél nagyobb egy csoport lojalitása a csapat irányába, annál nagyobb a motiváció a tagok között, hogy megvalósítsa a csoport céljait, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy el is fogják érni céljaikat.
A véletlen lehetővé teszi számodra, hogy egyszer-egyszer megvalósíts egy célt, de következetes eredmény csak akkor történik, ha szereted azt, amit csinálsz.
Amikor az ember már a jövőjére gondol, akkor már célszerűen annak él. Mindig el akarunk érni valamit, egy célt, majd az utána következőt, egészen addig, amíg sírba nem szállunk.
Az ember olyan mértékben szabad, amilyen mértékben meg tudja valósítani akaratában azt a lelki tevékenységet, hogy tisztán eszmei (szellemi) intuíciókat hozzon létre magában.
Mindennap, vagy amilyen gyakran csak tudod, írd le, hogy mit akarsz. Így valahányszor összezavarodsz, vagy irányt tévesztesz, elég belepillantanod ebbe a naplóba, és máris eszedbe jut, hová akarsz menni, és mit keresel.
