Ha az embernek világos célja van, még a legmostohább úton is haladni fog. Ha az embernek nincs célja, még a legsimább úton sem jut el sehova.

Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.

Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.

Csak azok az emberek szomorúak, akiknek nincs céljuk. Nekem van célom.

Az önbizalom az első lépés ahhoz, hogy megszerezd, amit akarsz, vagy amire szükséged van.

Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.

A szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet.

A világnak semmi másra nincs szüksége, mint példákra, olyan emberekre, akik az álmaik szerint tudnak élni, és képesek harcolni az elképzeléseikért.

A magam részéről minden tőlem telhetőt megtettem. Márpedig ki vágyhat ennél többre?

Célon-túl futok.
Tudok élni nélküle,
de nem szeretek.

Ha az emberek mind egyetlen célt tűznének ki maguk elé, hogy a gyerekeiket bátor félelemre, lelkiismeretre neveljék, akkor az lenne biz a legeslegnagyobb forradalom.

Olyan voltam, mint egy űrhajós, aki arra készül, hogy magasra szálljon, messzire a Földtől, még a Holdon is túlra. De aztán soha nem kellett attól tartanom, hogy lezuhanok, mert végül föl se szálltam.

A verseny lovaknak való, nem embereknek.

Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.

Minden út - jó út, ami elvezet valahova.