A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s - álmomban, s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám
és őszi éjszakán gondolj reám
és téli éjszakán gondolj reám.
Gondold csak meg akkor, amióta az emberi faj a világon van, mennyi jó ember élt a földön, és igaz, hogy mind meghaltak, de szellemük energiája, az itt van velünk, és úgy hat ránk, mint a nap.