Igazából senki nincs, aki valamilyen különleges céllal érkezik erre a világra. Szerintem azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nekünk kell döntenünk róla. Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van.

Igyekszem nem elérhetetlen célokat állítani magam elé. Az emberek többsége ebbe roppan bele. Túl magas célok és elvárások, aztán puff! Jönnek a csalódások.

A legkanyargósabb folyam is beleömlik végül a tengerbe.

Tudjuk, hogy a találkozás igazi értelmét a keresés adja meg, és sokat kell ahhoz gyalogolni, hogy elérjük, ami egészen közel van.

Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!

Nem a cél a fontos, hanem az út.

Mindig kell legyen az embernek valamiféle vágya, mely ott lebeg a szeme előtt, mint szamár előtt a répa, merthogy a vágyak teljesülése utáni sóvárgás adja az erőt, hogy felkeljünk reggel.

Ha van egy vágyad, bármi is legyen az, ami egyre ott lebeg előtted, a homlokodtól épp csak egy arasznyira, akkor már érdemes élned.

Hogyan választhatnád meg az eszközöket helyesen, ha folyamatosan szem elől veszíted a célt?

Nem az a fontos, hová mész. Az a fontos, hogy járd az utat, és megélj minden egyes, az úton töltött pillanatot.

Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára.

A tudásnak semmi haszna cél nélkül.

Az ember halad botorkálva is, nem olyan jól, mintha nem botorkálna, lassabban persze, de halad.

Ahol a becsvágy kezdődik, ott vége a naiv érzelmeknek.

Hiszed vagy sem, haver, minden király vak. Amíg azonban helyén van a szíved, mindig tisztán fogod látni az utat magad előtt.