A művészet célszerűsége elleni küzdelem mindig a művészet moralizáló tendenciája elleni küzdelem.

Az igazságok illúziók, amelyekről elfelejtettük, hogy illúziók.

A boldogtalan házasságokból nem a szerelem, hanem a barátság hiányzik.

Egyénekben ritka az őrültség; de csoportokban, pártokban, nemzetekben és korszakokban: szabály.

Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyo­morúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lé­lek, mind pedig a test nélkülözéséé.

A jó emberek minden idő­ben azok.

Csak a leghatalomvágyóbb emberek érezhetnek gyönyört a hatal­mukkal ellenszegülőt megpecsételve: csak azok, akik számára már azoknak a látása is terhes és bosszantó, akik már a hatal­mukban vannak.

A szabadság hajlandóság arra, hogy másokért felelősséget vállaljunk.

Az, akinek nem volt jó apja, teremt magának egyet.

Időnkint meg kell pihennünk önmagunktól, úgy, hogy távolról és föntről nézünk magunkra, művészi távlatból, nevetünk vagy sírunk magunkon: föl kell fedeznünk a hőst és éppígy a bolondot is, aki megismerő szenvedélyünkben bujkál, hébe-hóba örülnünk kell balgaságunknak, hogy tovább örvendezhessünk bölcsességünkön!

Az a keresztény döntés, amely a világot csúfnak és rossznak találta, tette csúffá és rosszá a világot.

A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel.

A logikus gondolkodás és következtetés folyamat, a mai agyvelőnkben ösztönök harcának felel meg, amelyek egyenként fölöttébb ésszerűtlenek és igazságtalanok; mi rendszerint csak a harc kimenetelét észleljük: olyan gyorsan és annyira elrejtve játszódik le bennünk ez az ősrégi mechanizmus.

Már a panasz, a panaszkodás is kölcsönözhet némi bájt az életnek, így könnyebben elviselhető: minden panaszban van egy szemernyi bosszú, az ember silány közérzetét, bizonyos körülmények közt akár silányságát mint igazságtalanságot, mint meg nem engedett előjogot szemére vetheti azoknak, akik mások, mint ő.

- "Mi minden magasabb oktatás feladata?" - Az hogy gépet csináljon az emberből. - "Milyen eszközök szükségesek ehhez?" - Tanuljon, unatkozzon az ember. - "Hogyan érhető ez el?" - A kötelesség fogalmával. - "Ki szolgálhat példaképül?" - A filológus: aki magolni tanít. - "Ki a tökéletes ember?" - Az államhivatalnok. - "Mely filozófia fogalmazza meg legjobban az államhivatalnok szerepét?" - Kant filozófiája: amely az államhivatalnokot mint magánvaló dolgot az államhivatalnok mint jelenség fölé helyezi annak bírájául.