Ez az asszony szép és okos: de mennyivel okosabbá vált volna, ha nem lenne szép!

Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.

Bízni az érzéseinkben azt jelenti, hogy jobban hallgatunk a nagyapánkra és a nagyanyánkra, meg az ő nagyszüleikre, mint a bennünk lakó istenekre: az eszünkre és a tapasztalatunkra.

Olyanok vagyunk, mint két hajó, amelyek a maguk útját járják, a saját céljukat követ­ve: utunk keresztezheti egymást és meg is ünnepeljük e talál­kozást, amint ezt valaha tettük -, és akkor a derék hajók nyu­godtan pihentek egymás mellett ugyanabban a kikötőben, ugyanazon a napfényben, olyan nyugodtan, mintha már a célnál lennének, mintha egy lett volna céljuk. Ám küldetésünk lebírhatatlan ereje ismét külön utakra űzött bennünket, különbö­ző tengerekre, más napfényre és talán sohasem látjuk viszont egymást - vagy talán látjuk még egymást, csak nem ismerünk egymásra: mert a különféle tengerek és a különböző napsüté­sek megváltoztattak minket!

Minél magasabbra nő a fa fel az égbe, annál mélyebbre nyúlnak a gyökerei le a sárba.

Aki nem madár, az ne akarjon fészket rakni a szakadék tetején.

A féltudás győzedelmesebb, mint az egész tudás: egyszerűbbnek tudja a dolgokat, mint amilyenek s ezért megfoghatóbban és meggyőzőbben alkotja meg róluk a véleményét.

Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.

Az egyik azért ragaszkodik egy véleményhez, mert nagyra van vele, hogy önmagától jött rá, a másik azért, mert vesződséggel tanulta meg és büszke, hogy föl tudta érni ésszel. Tehát mind a ketten hiúságból.

Az első vélemény, amely eszünkbe jut, mikor hirtelen megkérdeznek valamiről, rendszerint nem a saját véleményünk, hanem a szokásos vélemény, kasztunkhoz, állásunkhoz, eredetünkhöz tartozó; az önálló vélemények ritkán úszkálnak a felületen.

Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye.

Más fog parancsolni annak, ki önmagának engedelmeskedni képtelen.

Ami nem öl meg, az erőt ad.

Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.

Ó, régi boldog idők, midőn a népek még így beszéltek: "Uralkodni akarok - más népek fölött!" Mert, barátaim: a dolgok rendje az, hogy uralkodjék a legjobb, a legjobb pedig uralkodni is akar! Ahol pedig más tanítás járja, ott - hiányzik a legjobb.