Nem az évek öregbítenek, hanem a pillanatok. És bizonyos pillanatok tesznek minket bölcsebbé, az is biztos.

A tisztánlátás képessége isteni adomány, amely csak igen keveseknek adatik meg. Eléréséhez a legfontosabb, hogy mindig tárgyilagosnak kell maradnunk.

Már most tudom, hogy józanságod lázadni fog ellene, nevetsz majd zavarodban és legyintesz, hogy ez csak mese, ostobaság, de csak azért, mert közben lelked mélyén beleborzongsz a rettentő igazságba, és ez így is van jól. Mert ekkor még nem vagy felkészülve rá, hogy látni tudj, látni merj, látni akarj, és aztán hallgatni bírj.

Az ember eredendően jó, csak a környezeti hatások teszik gonosszá.

Szabad akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk...? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé?

Fontos, hol és mit mondunk, néha egyetlen jól megválasztott mondat is többet ér, mint az igazság teljes és alapos ismerete.

Azok, akik utaznak, minden nap máshol vannak, minden nap csupa újat látnak. És minél nagyobb szeletét ismered a világnak, annál tisztábban látod a dolgokat.

Nagyon okosnak hiszik magukat a mesemondók, mikor egy ügyes húzással félbevágják a történetet ott, ahol a szerelmesek a legboldogabbak, mert így elfelejtkezünk arról, hogy mi a fájdalom. Mert természeténél fogva egy szerelem egyensúlya előbb-utóbb felborul.

- Azt mégsem állíthatod, hogy egy koldus maga tehet a nyomoráról!
- Miért is ne? Bármi sodorta ebbe a helyzetbe, az a múltjában keresendő, és ő nem tett semmit. Lehet, hogy nem volt tisztában azzal, tehetne ellene, de az még nem változtat a tényen, hogy tehetett volna.

Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.

Nagyon vigyázz, mit kívánsz, miről álmodozol, mert előbb-utóbb minden kívánság valóra válhat.

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

Nem lehet és értelmetlen másokon segíteni. Melléállsz valakinek, olyat teszel meg, amire ő képtelen lenne. De amint otthagyod, újra visszaesik oda, ahonnan indult, mert nem tanult abból, hogy te végezted el az ő feladatát.

Nem maga az igazság a fontos, hanem az, hogy mit akarunk vele elérni.

Tudd, akárhol legyünk is, ha melletted ébredek, otthon vagyok!