Az életben Isten akaratát az emberek cselekedetei viszik előre és hogy ennek mégsem a teljes káosz az eredménye, az a csoda miatt van. A csoda miatt, amely az időzítésben rejlik. "Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják."
Jusson eszedbe döntéskor: nemcsak a döntést, hanem annak természetes következményeit is magadra vállaltad.
Miért van az, hogy mindegy, mi hangzik el, ha a hangsúly és a hanghordozás megfelelő? Miért van az, hogy az emberek nem látják, mennyire átverik őket, amikor nem beszélnek semmiről?
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
Aki egy életet megment, egy világot ment meg.
A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.
Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.
Én sem lennék képes a hitemet titokban tartani. A hit nem valami magánügy, annak az ember életében láthatónak kell lennie.
Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.
Minden háború ilyen: túl kell lépni a vesztett csatákon, és a tanulságokat levonva tovább kell küzdeni.
A bátorságot magadból meríted, nem a körülményekből. Aki bátor, kilátástalan körülmények között is az.
Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.
Isten világa úgy van megteremtve, hogy a legtöbb dolog magában hordozza a következményét, vagy más szemszögből nézve a jutalmát, illetve büntetését. Így például azok a gesztusok és jó cselekedetek, amelyeket nem valamilyen hátsó szándékból teszünk, megbecsülést és végső soron szeretetet gerjesztenek, míg a bűn, bármilyen díszben érkezik is, bizalmatlanságot és távolságtartást szül.
Az igazság trükkös dolog, és sokszor csak a nézőponton múlik.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.