Ahogy felnősz, testben és lélekben is túllépsz majd minden félelmeden.

Ha majd eljön a nap, mikor mindannyiunkat másfelé sodor az élet, ne a magányra gondolj, vagy a szomorúságra, mert akkor is van, ami nem változik meg soha, ami így marad örökké.

Az embereknek egyszerűen mindig kell valami a másiktól. Mindig. Nem számít, mennyiszer csalódsz a többiekben, hogy hányszor bántanak meg, az sem, hogy a családod mennyire szeret, akkor is azt akarod majd, hogy legyen még valaki, aki elfogad. Ez mindenkivel így van.

Nem is lehet annál jobb, mint ha találsz valakit magadnak.

Egy ember azért él, hogy szenvedjen vagy boldog legyen, hogy sírjon, aggódjon és nevessen. Ennyi. Ezért vagyunk ezen a világon.

Igazából senki nincs, aki valamilyen különleges céllal érkezik erre a világra. Szerintem azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nekünk kell döntenünk róla. Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van.