A szentek ugyan bármikor elbukhatnak, de a kárhozottak mindig megváltásra áhítoznak.

Jobb, ha egy száj mögé vannak rejtve a titkok.

A kéz, amely már egyszer megégett, nem szívesen tér vissza a vashoz, hiába súgja minden érzéked, kivéve az emlékezetet, hogy rég kihűlt az a vas.

A gonoszsághoz szelíd lejtő vezet, lépésről lépésre, szinte észre se venni. Csak ha visszanézünk, és megpillantjuk a távoli magaslatokat, ahol valamikor éltünk, csak ilyenkor látjuk, mekkora utat tettünk meg.

Mind magunkban hordjuk pusztulásunk magvát, mind magunk után vonszoljuk a történetünket, mint valami rozsdaette láncot.

Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé.

Az álmok teli vannak szellemekkel! Álmokból, halott álmokból, elveszett álmokból, rossz álmokból születettek, álmokból, amelyek szűk kis körökben járnak körbe-körbe, külön csapást vágnak maguknak a világ szövetében, és nem tágítanak belőle.

Ami szemtanúk nélkül történik, az olyan, mintha meg sem történt volna.

Az éber férfiakat szemmel kell tartani.

Azok számára, akik inkább a jövőt ismernék meg, mintsem hogy a jelenben éljenek, éppen a vágyuk ereje nyit valami homályos ablakot a holnapra, és nem az eszköz, amit e végből bevetnek.

Korunk furcsasága, hogy azoknak, akik békét akarnak, háborúzniuk kell.

Az az áldozat, aki elhiszi, hogy minden lépését előre kiszámították, nemcsak megbénul, hanem ismeretközlőbbé is válik.

A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.

Általában nagyra tartják a tisztánlátást. Szerintem, ha magunkon alkalmazzuk - ha kitapintjuk az igazságot a tetteink mögött -, annál az is jobb, ha megvakulunk.

Végül is, ha mindent megkapsz, amire vágysz, az pont olyan szörnyű lehet, mint ha minden álmod valóra válna.