Nem is az a lényeg, hogy beszélgessünk az álmokról és azok lehetséges értelméről vagy esetleges értelmetlenségéről, hanem kizárólag az, hogy az álmokat minden várakozástól mentesen elmondjuk, gyakorlatilag, mint a mozgóképszínházban, egyszerűen csak a fejünk belsejéből a külvilág üres vásznára vetítsük, és ezzel a véletlenül arra járóban vagy a szándékosan elébe lépő szemlélőben felkeltsünk valamit, egy kis szerencsével talán valami érdekeset, fontosat vagy maradandót.

Az álom a lélek álarcosbálja önmaga előtt.

Isten azért adta nekünk az álmot, hogy átkukucskálhassunk a másik oldalra.

Mikor álmodunk, az idő és tér korlátai ledőlnek, a logika szabályai és a lelkiismeret kényszere szétfoszlanak és mi múlékony életünk isteneivé válunk.

Milyen hosszú a sötét éjszaka? Ha álmainkkal mérjük, minden bizonnyal végtelen. De minden reggel újra kezdődik az élet. És mi egyebet sem teszünk: tagadjuk rossz álmainkat.

Az álmokban az emberek biztonságban vannak, amíg az álmodó fel nem ébred.

Minden ember álmodik, de nem egyformán. Azok, akiknek álma elméjük sivár éjjeli zugában születik, reggel arra ébrednek, hogy az egész csak egy hiú ábránd; ámde a nappal álmodozók veszedelmes emberek, mert esetleg nyitott szemmel is eljátsszák álmaikat, hogy megvalósítsák őket.

Álmaink igazabbak az ébrenlétnél.

Egy férfiember sokat kibír ébren. De álmában megérdemli a felejtést. Az álom legyen olyan, mint a halál.

Nem értem, hogyan kerültem ebbe a fura, groteszk álomképbe, amelyben valaki más hajpántját viselem, és olyan valaki közli velem, hogy szeret, akire egyáltalán nem így gondolok.

Vagy álmodtam, vagy az idő és tér csupán gúnykacaj.

Az álmok nem a véletlen művei. Bár néha évekbe telik, míg megfejtjük őket... és előfordul, hogy egy egész élet rámegy, mégsem tudunk zöldágra vergődni velük.

Nem akarunk felébredni, mert így szép és jó, jobb még akkor is, ha rossz az álom, jobb annál talán, ami az álom után következnék, a bizonytalan, józan, illúziómentes valóságnál, melyben magunkra hagyatva a végzet, a varázs a mámor és az álom könnyítése, támogatása nélkül kellene járnunk.

A jó álomhoz az kell, hogy a kétségek elüljenek és a remény virágozzon.

Az álmok jellegzetessége, hogy gyakran mintha értelmezést várnának az álmodótói. Az ember csak elvétve hajlik arra, hogy egy éberálmát feljegyezze vagy elmesélje valakinek, vagy hogy megkérdezze, mit is jelenthet. Az álmokban azonban van valami zavarba ejtő, valami sajátos módon érdekes - ezért szeretnénk megfejteni a jelentésüket.