Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli.

Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, ha felnövünk.

A legnagyobb hazugságokat magunknak tartogatjuk. Azt játsszuk, hogy istenek vagyunk, mi hozunk döntéseket, s az áramlat a mi nyomdokvizünk.

Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág.

Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.

Nem szégyen a futás. Mármint ha jófelé szalad az ember.

Akiben nincs félelem, annak kevesebbje van egy baráttal.

Ha bizonytalan vagy, folyamodj mások bölcsességéhez.

Azt hiszem, tulajdonképpen mindannyian csak játékszerek vagyunk, könnyű eltörni, de igen nehéz megreparálni bennünket.