Semmi értelme, hogy szeressünk valamit, ha úgyis elszakítanak tőle, nem? És olyan nehéz megállni szeretet nélkül, ugye?

Az ember mindig azt hiszi, hogy nagyszerű, csodálatos és gyönyörű dolgok rejtőznek az előtte álló években. Egészen biztos benne, hogy elérheti a hegy csúcsát, és egészen biztos benne, hogy mindig valóra válnak az álmai.

Nem próbált meg közeledni hozzám, vagy szóba elegyedni velem, és én sem engedtem volna meg, ha eszébe jut is. De a szívem sóvárgott utána. Önző módon örültem, hogy nem nősült meg, mert ha így tesz, nem gondolhattam és álmodozhattam volna róla, hiszen az helytelen lett volna. Lehet, hogy így is ostobaság volt, de úgy éreztem, szükségem van valamire, ha csak buta ábrándokra is, hogy kitöltsék az életemet.

Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez".

Hogy szeretlek-e? A szívem közepe vagy! Úgy őrizlek benne, mint egy ékkövet! Nem megígértem, hogy sosem hazudok neked? Hogy szeretlek-e? Minden porcikámmal! A szívemmel, a lelkemmel, az agyammal. Minden sejtemet, a szellememet átjárja az édességed! Nincs számomra a világon más, mint te.

Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.

Valamikor én is álmodoztam egy palotáról... Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy nyolcszobás házba, amely szívünk minden vágyát kielégíti... Talán azért, mert ott él a királyfink.

Az élet annyit, de annyit tartogat a számunkra, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy érte nyúljunk; annyi örömünket lelhetjük férfiban és nőben, művészetben és irodalomban, és még sok minden másban, amiért hálásak lehetünk.

Lehet, hogy az ember nem kapja meg, amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától.

Mivel mindennek meg kell adnunk az árát, amit kapunk vagy elveszünk ezen a világon, és habár ambíciókat kergetni valóban megéri, súlyosan fizetnünk kell, hogy elnyerhessük őket.

Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem az, amit adunk.

Ha tudsz valamit, akkor ragaszkodni kell a tényekhez. De ha csak álmodozol, semmi nem korlátoz.

Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.

Haja, mint a koszorúba font napsugár, szeme mélykék, mint a tenger, és a tűnő nyár összes rózsája ott virít az orcáján.

A kis rózsaszínű felhő egy álom, mely arra vár, hogy beússzon valakinek a lehunyt szemhéja mögé.